Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BALOG ZOLTÁN (Fidesz):
185 olyan kiigazító programot hajtsunk végre, ami lehetővé teszi, hog y az államháztartás egyensúlyba kerüljön. De itt nemcsak arról van szó, hogy az államháztartás egyensúlyát kell megőrizni. Ahhoz, hogy ez az egyensúly megtartható legyen, jelentős államháztartási reformra van szükség, és emellett az egyik kulcseleme a köve tkező négy év gazdaságpolitikájának a fejlesztések menedzselése. Ebben komoly segítséget jelent az is, hogy az európai uniós források jövő évtől megnyílnak, és 8000 milliárdos forrás áll majd a következő hét évben rendelkezésre. De legalább ilyen fontos az is, hogy azokat az államháztartási reformokat végrehajtsuk, amelyeket eddig - a nyugdíjreformot leszámítva - egyetlen kormány sem vállalt fel. Ez az egyetlen komoly reform 1997ben történt, és 1998ban indult meg. Ami az államháztartás egyensúlyá t illeti: gondolom, frakcióvezetőhelyettes úr csak azért említett itt néhány téves adatot vagy téves tényt, mert nem volt alkalma erre odafigyelni. A költségvetés makroszámai mindig is nyilvánosak és ismertek voltak. Csak szeretnék utalni arra, hogy a kor mánynak nincs információs monopóliuma. A Magyar Nemzeti Bank, a Központi Statisztikai Hivatal és valamennyi elemző intézet ezeket az információkat rendre publikálta. Amiben eltérés van a választás előtti vagy a választás utáni kommunikációban, valóban a po litikai megközelítésben nem ugyanarra helyezték a súlyt az egyes megszólalók, de attól az adatok hitelességét nem célszerű kétségbe vonni. Idetartozik az is, hogy amikor ön a hiány adatát említi, akkor gondolom, figyelni kell arra a módszertani különbségre is, ami végbement, tehát nem érdemes Celsiusfokot és Fahrenheitfokot összehasonlítani, mert ez a statisztikában nem vezet eredményre. De ami nagyon lényeges kérdés, az, hogy szükség vane arra, hogy korrekciókat hajtsunk végre a programon, mert azt gond olom, hogy frakcióvezetőhelyettes úr mondanivalójának ez volt a lényege. Szerencsére arra nem kell számítani, hogy a foglalkoztatottság csökken, és azt is szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy a lakosság jövő év végi reálkeresetpozíciója meg fog egyez ni az idei év elejivel, ami 28 százalékkal magasabb reálkeresetet jelent, mint négy évvel korábban volt, és azt gondolom, hogy ez nagyon jelentős. De ami a szociális biztonságot illeti, teljesen egyetértek önnel abban, hogy ezt nem szabad kikezdeni. Ezért például a programnak nagyon lényeges eleme az, hogy akármennyire is szükség van arra, hogy megértést kérjünk a lakosságtól, a nyugdíjak vásárlóértéke nem fog csökkenni, a családtámogatásokat karbantartjuk, és a szociális ellátásokat is kiemelten kezeljük. És ahogy említettem, kulcskérdés a következő időszakban a fejlesztés. Remélem, hogy lesz alkalmunk itt az Országgyűlésben az Új Magyarország fejlesztési tervről vitát folytatni azért, hogy a legkedvezőbb megoldásokat találjuk meg. Elnök úr, köszönöm a lehe tőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balog Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz: “Mihez van joga az állampolgároknak, és mihez van joga a rendőrségnek éjsz aka az utcán? - a 2006. szeptember. 1920ai éjszakáról” címmel. Képviselő urat illeti a szó. BALOG ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügy, melyben felszólalásra lehetőséget kértem, meggyőződésem szerint olyan súlyos és nagy horderejű, hogy az Ors zággyűlés nem térhet ki megvitatása elől. Azoknak az eseményeknek a rendőri és hatósági kezelésére gondolok, melyek 2006. szeptember 20án, kedden és 21én, szerdán éjszaka Budapest belvárosában zajlottak. A legkülönbözőbb hírcsatornák tudósításai és fényk ép, illetve videofelvételek alapján felmerül az alapos gyanú, hogy a rendőrség nem járt el kellő körültekintéssel. Válogatás nélküli, durva intézkedéseket foganatosított békés járókelőkkel szemben, és a zavargásokkal összefüggésben olyan személyek is előz etes letartóztatásba kerültek, akiknek az esetében meggyőzőnek tűnő bizonyítékok szólnak az ellen, hogy erőszakos cselekményekben vettek részt.
