Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - BALLA GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1710 Szeretném folytatni, képviselő úr. Tudom, amikor arról beszélünk, hogy egyensúly- és hiánycsökkentés, amiről ön évekig beszélt ebben a patkóban, ez teherrel jár. Azt is tudom, hogy ez fáj. Ide én egyetlen példát hozok: amikor a képviselők jövedelmi viszonyaiban változást okoztunk most, 2006 nyár elején, akkor tudom, hogy a képviselők is milyen nehezen viselték el a jövedelemcsökkenést a költségtérítésben és m ás egyebekben. Meg vagyok győződve arról, hogy mások is így vannak. Amiben önnel egyetértek, képviselő úr, ön használt egy olyan kifejezést, hogy ha a lemondás azért van, hogy a jövőnk szebb és jobb legyen, akkor az értelmes lemondás. Ebben egyetértek önne l, képviselő úr. Azt gondolom, amiért most a lemondások - és azok is csak bizonyos körben - igazak, az azért van, hogy hozzájussunk azokhoz a fejlesztési forrásokhoz, amelyek a jövőnk számára a növekedést, a munkahelyeket jelenthetik. De hadd hozzam szóba, és én szeretném azt javasolni, hogy Orbán Viktor úrnak meg kellene tanulni néhány új szóösszetételt, jelesül az egyik ilyen, amikor azt mondanám, hogy: a munkavállaló. Szeretném, ha azt ő is elfogadná, hogy az általa az emelvényről ostorozott multinacioná lis cégekben is többségében magyar munkavállalók dolgoznak. De mondanám a másik szóösszetételt is, a beszállítókat. (13.40) Az, hogy az export Magyarországon így növekszik, abban zömében magyar beszállítók működnek közre. Kedves Képviselőtársaim! Amikor ar ról beszélünk, és mindenki próbál karikatúrát rajzolni, hogy milyen állapotban van a magyar gazdaság, képviselőtársaim, ez a magyar gazdaság úgy teljesít, hogy évi átlagban 12 százalékkal javul a fizetési mérleg hiánya annak eredményeként, hogy a külkeres kedelmi mérlegünk szaldója évi átlagban 11,5 milliárd euróval pozitív. És ezt a magyar gazdaság éri el. Ezt a magyar gazdaság, a magyar munkavállalók teljesítik. Tehát amikor arról beszélt Varga Mihály, hogy a gazdaságpolitika válságban van és váltásra va n szükség, képviselő úr, az ön pénzügyminisztere, aki később jegybankelnök lett, szó szerint elismerte, hogy a fordulat bekövetkezett, mert a gazdaság az export és beruházás által van vezérelve, de a mondatot továbbfolytatom: a beruházásban az ipari beruhá zások dominálnak, és nem a lakásépítés. (Varga Mihály: Meg a vizitdíj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mégiscsak működik?) Tehát azt gondolom, hogy amikor a gazdaságról beszélünk, akkor tényleg el kell ismerjük, hogy a gazdaság teljesít, és amikor a jövőr ől beszélünk, és itt sokan beszéltek az államadósság kérdéséről, és megint csak a legszembetűnőbb, amikor azt mondja Orbán úr, hogy miért az államadósság törlesztésére fordítjuk. Herényi Károly beszélt arról, hogy mekkora a kamatteher. Ha a kamatterhet csö kkentjük, ez azt jelenti, hogy forrásokat tudunk felszabadítani a gazdaság számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért beszéljünk arról, hogy kiknek a pozíciója változik, és kinek nem változik. Nagyon érdekes, mert mi, kormánypártiak beszélünk arról, hogy cs ökkentjük a közösségi fogyasztást - ha valaki belenéz a költségvetésbe, akkor azt mondja, hogy ez mégsem így van, mert növekszik. De ha valaki nem veszi magának a fáradságot, hogy ezt a több kötetet tételesen megnézze, akkor nem veszi észre, hogy a közössé gi fogyasztásban egy nagyon jelentős tétel - például a Gripenek - kiadásai benne vannak, olyan mértékben, ami teljesen semlegesíti a közigazgatási takarékosságot. S ha már erről beszélek, én azt örömmel hallottam volna, amikor Soltész képviselő úr arról be szélt, hogy elbocsátások vannak. Tisztelt Képviselő Úr! Ha megnézik, akkor Magyarországon a közszféra működésének kiadásai 10 százalékos részarányt képviselnek, több mint 2,5 százalékkal nagyobb, mint az Európai Unió átlagában. Azt gondolom, felelősen tény leg arról kellene beszélnünk ebben a Házban, hogy hol az a határ, amit a közös adóforintjainkból finanszírozni akarunk, miközben teljesen természetes az, hogy jobb minőségű szolgáltatást akarunk mindannyian.
