Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1684 szembekerülhet a választóinak egy csoportjával, és persze a valótlanság állításának a bélyegét is rá lehet tolni. Megjegyzem, azok a viták, ame lyek most zajlanak, és amelyekre Orbán Viktor iménti felszólalásában utalt, szintén e körül a kérdéskör körül csoportosulnak. Hadd tegyem azonban rögtön hozzá, hogy azért én emlékszem még a Fidesz választási programjára, és mondhatom, hogy azok háromszor a kkora ígéretet tartalmaztak, mint a szocialisták választási programja, ezért aztán ha ez egyik hazudott, akkor a másik háromszor akkorát hazudott, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Így van!) Ehelyett sokkal szerencsésebb lenne egyszer végre őszintén beszélni valóban, őszintén szembenézni a helyzettel, és belátni, hogy az állam nem oldja meg az emberek helyett a problémákat, hanem újakat keletkeztet rendre, ha erre kísérletet tesz. Ezért volt mindig is a liberális ajánlat a z, hogy teremtsünk normális, stabil, világos kereteket, és aztán ezeken a kereteken belül engedjük meg a vállalkozásoknak is, a magánszemélyeknek is, hogy a tudásuk, tehetségük, szorgalmuk, képességeik alapján éljenek a keretek adta lehetőségekkel, éljenek , és éljenek egyre jobban mindebből. Természetesen tudjuk, hogy eközben is mindig vannak olyanok, akik erre különböző okok miatt nem képesek, ők azok valójában, akik rászorulnak az állam segítségére, a rászorulók, és erre külön programokat kell kidolgozni - és mi külön programokat is dolgoztunk ki , hogy mit tegyünk velük, mi legyen az ő helyzetükkel, hogyan tudjuk azt rendezni. Ez a gondolkodás borul fel rendre akkor, amikor a mindenható jóságos állam megjelenik, és kísérletet tesz arra, hogy megoldja az emberek problémáit, és ahelyett, hogy azt a szemléletet erősítenénk, hogy neked magadnak is van felelősséged abban, hogy hogyan vagy képes magadról gondoskodni, ehelyett ezt teljesen háttérbe szorítjuk, és kísérletet teszünk arra, hogy az állam eszközeivel megpróbáljuk ezeket a problémákat megoldani. Ezért aztán, tisztelt képviselőtársaim, a rendszerváltás óta - egykét időszaktól eltekintve - mégiscsak a politika népboldogítási törekvései jellemeznek minket. Ennek aztán az a következménye, hogy egyre nagyo bb mértékű lesz az újraelosztás, egyre több adót kell az emberek zsebéből kivenni annak érdekében, hogy aztán újra lehessen osztani közöttük. Azután már természetesen ez sem elég, hiszen ennek következményeként egyre nagyobb lesz a hiány, az egyre növekvő költségvetési hiányt persze úgy finanszírozzuk, hogy kamatokat fizetünk utána, aztán ennek az a következménye, hogy ennek eredményeként is egyre növekszik a hiány. Hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetésben pusztán kamatokra 280 mill iárd forinttal fizetünk ki többet, mint az idei költségvetési évben. Ez az a spirál, tisztelt képviselőtársaim, amivel egyszer végre a politikának szembe kell néznie, és ez az a helyzet, ami miatt gyökeresen szakítani kell az elmúlt, ha tetszik, tizenhat é v, ha tetszik, egyegy időszak ciklusainak politikájával. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha arra kell válaszolni, hogy miért kell ezzel szakítani, és a politikusok sokszor szeretik mindezt az Európai Unióra fogni, akkor a válaszom az, hogy nem. Azért kell ezze l szakítani, mert ezt saját magunk miatt meg kell tennünk; mert ez a gazdaságpolitika nem fenntartható, mert terhet rak az utódainkra, ez velük szemben tisztességtelen; mert fékezi, sok esetben ellehetetleníti vagy ellehetetlenítheti a gazdaságot; mert ria sztja a befektetőket. Ennek aztán a következményei meglátszanak a munkahelyek számán, és adott esetben meglátszhatnak a bérek növekedésén és ezzel persze az életszínvonal javulásán. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarország tagja a z Európai Uniónak. Itt egyrészt bizonyos konvergenciakövetelmények vannak, amelyeknek eleget kell tennünk, de ugyanakkor viszont azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon nagy lehetőségeket látunk a következő hétéves európai uniós költségvetési ciklus fejl esztési kereteiben, de ezeket is csak akkor tudjuk megragadni, ha egyébként egy kiegyensúlyozott költségvetéssel, megfelelő módon fejlődő gazdasággal rendelkezünk. Vagyis elsősorban az eddig alkalmazott gyakorlattal magunk miatt kell szakítanunk, de szakít anunk kell azért is, mert részei vagyunk egy szövetségi rendszernek, amelynek működéséhez nekünk magunknak is alkalmazkodnunk kell.
