Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1667 például a bizottsági szónoklatában elmondta, hogy azért ő most már nem emleget adócsökkentést. Maradjunk annyiban, hogy kvittek vagyunk. Én elismerem, hogy mi túlzott mértékben és gyorsan terveztük az adók csökkentését, a kollégák pedig elismerik, hogy az aztán egy oltári nagy blöff volt, amit adócsökkenés és tehercsökken és tekintetében korábban ígértek, és ha komolyan is gondolták, most már tudják - ahogy hallottam , hogy adócsökkentésről a mostani körülmények között nem lehet beszélni. Igen, baj… (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Veres János: Igen, ezt mondta a bizottságban! - Varga Mihály: Hol van? Keresd már elő! - Az elnök csenget.) Képviselő úr, amíg megbeszéli itt az én szocialista kollégáimmal, hogy maga mit mondott, addig szeretném megnyugtatni, hogy nálam van a jegyzőkönyv, készültem magából, iszom min den szavát, látja? Lehet, hogy ugyanaz van nálam. (Varga Mihály: Olvassa fel!) Ebben az van, hogy “adócsökkentésről most már nem beszélnék”. De önnek igaza van, nehogy már mentegetőzzön egy igaz mondat miatt! Végre, hogy kimondta, teljesen egyetértek vele. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ami tehát az adócsökkentési jogos és elvárható önkritikánkat illeti, azt azért meg kell jegyeznem, hogy az adóelvonás százalékos mértéke még ezzel a mostani adónövekedéssel együtt is kisebb, mint 2002ben volt, és 2002ben nem tetszettek zokogni a hihetetlenül nagy adóterhelési arány miatt. (Kontur Pál: 2007ről van szó!) Nagyobb, mint akartuk, a miénk, nagyobb, mint szeretnénk, de kisebb, mint ahogy önök befejezték vagy végigvitték ezt a ciklust. Azt hiszem azonban, nem az a lényeg, mert máris halálra unhat engem a tévénéző is, hogy egymásra mutogassunk. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Á, dehogy!) A lényeg az, hogy akkor mi ennek a költségvetésnek az általunk felvállalt karaktere. Hogyan próbáljuk most már a megszenv edett, de megszületett felismerések alapján a társadalmi felzárkóztatás, az életnívó felzárkóztatásának programját jobban összehangolni a gazdasági felzárkóztatás céljával és feltételrendszerével? Azt hiszem, hogy egy költségvetés karaktere, azon túl, hogy én most azt mondom, hogy a társadalmi és a gazdasági felzárkóztatás szinkronjára törekszünk, leginkább ott érhető tetten, hogy még ilyen nehéz, takarékos évben is, mint amilyen előttünk áll, mi az, amire a kormányoldal többet szán, mint eddig. Mi az, amib en még a kényszertakarékosság idején sem takarékoskodni akarunk, hanem a források bővítését akarjuk. (Kontur Pál: A propaganda!) Négy ilyen terület van a költségvetésben és a gazdasági terveinkben, amire tehát minden takarékosság ellenére több jut, és töb b kell hogy jusson 2007ben, mint 2006ban. A négy terület a következő: nyugdíj, gyerektámogatás, felsőoktatás, fejlesztés. Nem véletlenül és esetlegesen kiválasztott területek. A kormány nem kockadobás vagy sorshúzás alapján választott ki négy fontos költ ségvetési irányt, amire tudatosan többet szán, mint eddig. Az első kettő, a nyugdíj és a gyerektámogatás növekedése - szólok majd egy kicsit részletesebben is róluk - a már említett társadalmi felzárkóztatást, a társadalmi kohézió erősítését szolgálja; a m ásik kettő, a felsőoktatásban szerezhető tudás fejlesztése és az infrastrukturális és egyéb fejlesztések saját forrásainak előteremtése pedig a jövőt, a jövő gazdasági felzárkóztatásához kellő szellemi és anyagi energiákat szolgálja. Tudatosan választottuk ki őket. Valamit mind a négy priorizált, az eddiginél bővebben támogatott területről. A nyugdíj. Nemcsak a szokásos és törvényben előírt nyugdíjemelésről van szó, bár ha megint csak a történész bújik elő belőlem, néha már azt is el kell ismerni, ha egy ko rmány nem változtat kedvezőtlenül a nyugdíjemelés korábbi törvényes mértékén nehéz időkben sem. Mi nem változtatunk. De ezzel még önmagában nem dicsekednék, mert ezt tartom természetes normának. Emellett akármilyen nehéz év van, a beígért és elvállalt nyug díjkorrekciót a jelzett és vállalt mértékben, a törvényes, mindenkinek járó nyugdíjemelésen túl megvalósítjuk. Mit jelent ez? Többet kapnak a nekik járó általános nyugdíjemeléshez képest az 1988 előtt nyugdíjba vonult korosztályok, nekik a legalacsonyabb a nyugdíjuk. Nincsenek kevesen, közel 700 ezren vannak, 670680 ezer ember nehéz körülmények között is többet kap, mint a mindenkinek járó nyugdíjemelés. És van másik 180190 ezer ember, a nem saját jogon özvegyi nyugdíjat kapók, akik szintén pluszemelést
