Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 14 (31. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
1619 Azt hiszem, hogy a nyugdíjtörvény az előrehozott nyugdíjra vonatkozóan szintén egy pozitív dolog. A malusdologgal érdemes foglalkozni, és azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban módosító javaslatot adtunk is be. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Iván Lászlóé a szó. DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy mindannyian közösen gondolkozunk akkor, amikor közfelelősen vélekedünk a nyugdíjasságról. Mindenki meg is éli , a nyugdíjasság tulajdonképpen egy olyan életmódváltozást is jelent, amely számos lelki, anyagi körülménybeli változást is eredményez. Akkor, amikor összehasonlításokat teszünk európai uniós vagy más országok nyugdíjszabályozásával kapcsolatosan, ne felej tsük el azt, hogy oly sokszor csillagászati távolságban vagyunk előzményeket, feltételeket illetően a mi országunk valós helyzetét tekintve, ami nagyon kellemetlen és téves következtetésekre adhat lehetőséget, amikor összevetjük a német vagy bármelyik nyug díjazási szabályt vagy törvényt, vagy módosítást. Magyarországon - tudomásul kell vennünk - nem halmozódtak fel sem egyénileg, sem közösségileg olyan alapok, amelyekre támaszkodhatnának a fiatalok, a középéletkorúak vagy a volt fiatalok, középkorúak a nyug díjba vonulásuk utáni életük megfelelő emberi szintű fenntartásához. Természetes az is, hogy amikor arról beszélünk, hogy munkavállalás, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a magyar valóságban összes munkavállalónk hárommillió, közel négymillió munkavállaló nkon belül van 230 ezer nyugdíjas munkavállaló. Ez a nyugdíjtervezet, ez a nyugdíjtörvény, ha bekövetkezik, akkor ezeknek egy nagy részét sajnos olyan helyzetbe fogja hozni, hogy az összevont nyugdíj és bér magasabb sávba hozza, magasabb kategóriába hozza, nagyobb lesz az úgynevezett veszteségük. Nem beszélve arról, ha viszont fölmondják a munkájukat, mert lesz egy idő, amikor föl kell mondani vagy egyiket, vagy másikat, akkor viszont elveszítenek óriási tételeket, összegeket, egy alapvetően fontos, motivác ió szempontjából és gazdasági szempontból is a magyar közvalóságunk életében elveszítenek egy óriási alapvető önfenntartási lehetőséget. Köszönöm szépen. (12.30) ELNÖK (Harrach Péter) : Csákabonyi Balázs következik. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Tisztelt Or szággyűlés! Köszönöm a szót, elnök úr. Én a kiegészítő ajánlás, illetőleg az ajánlás 5. pontjával kapcsolatos módosító indítványhoz szólnék hozzá röviden. Amikor előkészítettük ezt a módosító indítványt, akkor még lehetőséget láttunk arra, ami egyébként tö bbször felvetődött - az általános vita során is felvetődött , hogy a 40 éves szolgálati idő megszerzése mentesítsen a malus alól. Nem támogatták ezt a bizottságok, sem a költségvetési bizottság, sem az emberi jogi bizottság, és maga az előterjesztő képvis elője sem értett egyet ezzel a módosító javaslattal, holott én azt hiszem, a törvény általános céljának ez megfelelne abban a tekintetben, hogy a hosszú szolgálati időt kívánja a törvényjavaslat preferálni. Éppen ezért én további szíves meggondolásra ajánl om ennek a módosító javaslatnak majdan a szavazáskori megítélését, ugyanis megkapta az emberi jogi bizottság egyharmados támogatását, így a módosító javaslatról szavazni lehet. A másik észrevételem a most már erőteljesen kibontakozott vitával kapcsolatban az, hogy visszatérünk az általános vitához, és azokat a dolgokat ismételgetjük, amelyek ott már többszörösen elhangzottak, aztán visszanyúlunk még történelmi időkbe is. Én ezt nem kívánom megtenni. Azt hiszem, vannak itt olyan módosító javaslatok, amelyek megérdemlik, hogy konkrétan azokról
