Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1549 majd néhány hónap múlva ez a törvény ismét módosításra kerül más szempontok alapján, akkor gondoljunk erre a módosítási javaslatra is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Csáky András tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két perces hozzászólásra jelentkezett Salamon László képviselő úr. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Először is erre az utolsó gondolatra szeretnék reflektálni. Nagyon örülnék, ha ezt a törvényt nem kellene háromnégy havonta újból és újbó l módosítani, mert már így is az eddigi módosítási kényszerek is a törvény eredeti formáját minősítik. A kétperces észrevételemet ezen túlmenően az ajánlás 8. pontjában foglaltakkal kapcsolatban Szabóné Müller Timea és Pettkó András felszólalására szeretné m még megtenni. Itt arról van szó, hogy a törvényjavaslat 11. § (2) bekezdése a települési önkormányzatok számára egy lehetőséget ad arra, hogy esélyegyenlőségi programot fogadjanak el. A felszólalók és a módosító javaslatuk arra irányul, hogy ez ne lehető ség, hanem kötelező feladata legyen az önkormányzatoknak. Ezzel én nem értek egyet, illetve nem értünk egyet ellenzékiek sem, sőt el kell mondjam, hogy az alkotmányügyi bizottságban a szocialista párti képviselők többsége sem, a szabad demokraták pedig egy általán nem értettek egyet, tehát ott egyharmad szavazatot sem kapott ez a módosító javaslat; azon nagyon egyszerű oknál fogva, hogy egyetértettünk abban, három szocialista képviselő kivételével, hogy nem szabad kötelező feladatként ezt meghatározni, mert elképzelhetőek olyan települési önkormányzatok is, amelyeknél ez nem gyakorlati dolog. (20.30) Márpedig kényszerfeladatokat adni értelmetlenül, az célszerűtlen. Van egész kis lélekszámú önkormányzat, ahol ez teljesen fölösleges lenne. Úgy gondoljuk, hogy a z önkormányzatok elég nagykorúak ahhoz, elég felelősségteljesek ahhoz, hogy el tudják dönteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a törvény adta lehetőséggel élneke vagy sem, nem kell ezt kötelező feladatukká tenni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Pettkó Andrásé a szó két percben. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Vitatkoznék Salamon László képviselőtársammal, az előbbi kétpercesben elmondottakkal. Képviselőtársamnak javaslom, hogy olvassa el a bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet, ami az előző bizottságunknak az ülése volt, mert akkor képviselőtársam tudná, hogy az egyházak szeretnék, ha módosításra kerülne ez a törvény. Persze, ha most erről elkezdenénk vitatkozni, hogy a bizottságban fölmerült módosítás időszerűe vagy jogose, amit ők ott fölvetettek a bizottsági ülésen, akkor teljesen nem házszabályszerűen folyna a vita, úgyhogy most nem nyitnám meg ezt a v itát. Egy biztos, hogy felmerült egy ilyen elképzelés a mi bizottságunk ülésén. Én magam az ott felvetett gondolatokkal egyetértettem, ezért mondtam azt, hogy elképzelhető, és a bizottságban ebben is maradtunk, hogy ha a bizottság valamennyi pártja tudja t ámogatni, akkor lesz néhány hónap múlva módosítási javaslat akár a bizottság által, akár az összes parlamenti párt által aláírva. Azt gondolom, ha jól emlékszem, valamennyi frakció jelen lévő képviselője ezt támogatta a bizottságban. A másik felvetésére pe dig, hogy az önkormányzatoknak kelle vagy nem kell, vagy miért jobb, ha mi előírjuk, hogy az önkormányzatoknak kelljen megalkotni. Azt hiszem, hogy az elmúlt öt évben vagy az elmúlt nyolc évben az önkormányzatokra rengeteg olyan feladatot tett rá az Orszá ggyűlés, ami pénzbe kerül. Egy ilyen esélyegyenlőségi dolognak a megalkotásához nem szükséges hatalmas mennyiségű pénz, és azt hiszem, szükség van rá, hogy ezt elfogadja a tisztelt Ház. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
