Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Tóth Ferenc (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Széchenyi teremtő munkájának ön volna a végpontja, avagy miért szeretné megpecsételni a Magyar Tudományos Akadémia sorsát, Kóka úr?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1511 fejlesztés érdekeinek következetes és korrekt ké pviseletére. Erről cikkezik a sajtó, botrány botrányt követ, a kormány azonban évek óta nem találja a személyi felelőst az áldatlan állapotokért. Ez a hivatal, ki tudja, miért és hogyan, letett egy anyagot a gazdasági miniszter asztalára a Magyar Tudományo s Akadémia átalakítására. Túlzás lenne azt állítani, hogy ön meghitt viszonyban van a hazai tudományossággal. Hogy is mondta ön 2005ben a híradások szerint? Idézem: “Az MTAnak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a föl ddel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.” Továbbá: “A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók vagy alkottak valami maradandót, már nem élnek.” A bocsánatkérés után valahogy napirendre tértünk a botrányos kijelentések fe lett, és elhittük, hogy csak gondolatbicsaklás volt. Tévedtünk. Érthető, hogy amikor kiderült, a kormányban ön lesz az egyik felelős a hazai tudománypolitikáért, a hazai szellemi élet színevirága nem csapkodta a térdét örömében. (17.00) A botrány után azo nban, úgy látszik, ön körültekintőbb lett. Talán ezzel magyarázható, hogy a Technológiai Hivatal immár magáévá tett javaslatát egy főosztályvezetővel küldette át az Akadémiára, miszerint ahogy van horgász- és rovartani egyesület, úgy az Akadémia is legyen egyesület. Az is elég meglepő elhatározás, hogy ön, aki csak a piaci haszon felől nézi a hazai tudományosságot, épp ön szeretné befejezni Széchenyi művét - egyszer és mindenkorra. Tisztelt Miniszter Úr! Ön nem tartja szégyenletesnek, hogy egy olyan hivatal tól kér javaslatot a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésére, amely nem állja ki a szakmaiság próbáját? Ön elfogadhatónak tartja, hogy egy főosztályvezetőjével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csempészi be gyerekes javasl atát az Akadémiára? És zárásként: nem gondolja, hogy okkal kelt riadalmat és felháborodást, amikor egy kormánytag gittegyletté akarja átszerveztetni a magyar tudomány egyik fellegvárát? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) EL NÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Garamhegyi Ábel államtitkár úrnak. DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Bár a miniszter úrnak címezte a kérdését, talán én is megválaszolhatom, aki gyakorló oktató vagyok több mint tíz éve, és az Akadémiától némi elismerésben is részesültem már. Higgye el nekem, hogy az Akadémia és a magyar akadémiai szféra megítélésében sokkal kisebb különbség van a Gazdasági Minisztérium és annak minisztere és a z Akadémia saját önnön megítélése között. Attól tartok, hogy az ilyen típusú kérdések azért némileg ezt a feszültséget igyekeznek szítani, amely feszültség, tartok tőle, sokkal kevésbé létezik, mint ahogyan azt a képviselő úr gondolja. Hogy mennyire egyező az álláspontunk, hadd idézzek én az Akadémia elnökétől: “A magyar kutatásfejlesztésnek alkalmazkodnia kell a világ kihívásaihoz, valamint az Akadémiának is megújulásra van szüksége.” Az Akadémia közgyűlésére Kóka János miniszter urat meghívta, és ott köz ösen voltak képesek elképzeléseiket kifejteni. Azt gondolom, ez jól példázza azt, hogy a kutatásfejlesztés, az innováció, a tudománypolitika egy része területén igenis az Akadémia értékeli és elismeri azt a felelősséget, ami a Gazdasági Minisztériumra és a Gazdasági Minisztérium által felügyelt Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatalra hárul. Az, hogy egy ilyen szervezet kiálljae a szakmaiság próbáját vagy nem, természetszerűleg megítélés kérdése. Én azt gondolom, hogy annak a szervezetnek a jól menő pály ázatai, az általa finanszírozott és felügyelt programok némileg azért kérdésessé teszik ezt az egyoldalú megközelítést,
