Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Bejelentés interpelláció visszautasításáról - Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “A magyar zenepedagógia alkonya” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1471 Romokban hever a magyar zenetanárképzés is, voltaképpen megszűnt Kodály tanszéke a Zeneakadémián, amíg a fellelhető zeneszeretőknek nemritkán kell szégyenkezniük például a hangversenyeken a koncertre járást státusszimbólumként kezelő, hozzá n em értő közönség két zenei tétel között felhangzó suta tapsa miatt. Tisztelt Miniszter Úr! Fontosnak tartjae ön a zeneszeretetet és a zenei nevelést? Ha igen, amit remélek, mit tett idáig, és milyen programot hirdet minisztériuma a magyar zenekultúra ismé telt felvirágoztatására? Mit tett, és mit kíván tenni annak érdekében, hogy legyenek jó énektanárok, és hogy az iskolák mindegyikében legyenek valódi énekórák? És mit tesz annak érdekében, hogy a kodályi zenepedagógia ismét olyan hungarikummá váljék, amely re minden magyar méltán lehet büszke? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő asszony interpellációjára Hiller István miniszter úr válaszol. Miniszter úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Ház! Kérdésére igen a válaszom. Igen, fontosnak tartom a zeneszeretetet, és fontosnak tartom a zenei nevelést. (14.30) Az énekzene tanításnak a nevel ésben, tehát nemcsak az oktatásban betöltött szerepét sajátos és hosszú távon is, mondhatom, nélkülözhetetlen értéknek tekintem; erre az interpellációjában felhozott klasszikus név, a világszerte ismert Kodály Zoltáni név kötelez is bennünket. Az énekzen ei nevelés helyzetét, feltételrendszerét, állapotát azonban, azt gondolom, hogy nem lehet kizárólag az iskolai szakmai önállóság figyelmen kívül hagyásával, kizárólag a kötelező órai tantervek, illetve a kötelező óratervi órák kérdéseként kezelni. A heti k ötelező, a szabadon tervezhető és a nem kötelező, valamint a tanórán kívüli tevékenységek szervezésére fordítható időkeret lehetőséget teremt az énekzene tantárgy tanítására. E lehetőségeket az iskolák a helyi pedagógiai programjuknak megfelelően fordítha tják énekzenei nevelésre, énekórák gyarapítására, illetve karéneki tevékenységre. Ezek mellett a kerettantervi rendelet vonatkozó tartalmi ajánlása a rendelkezésre álló időkereteken belül továbbra is lehetőséget ad az emelt szintű oktatásra. A tanárképzés sel kapcsolatos felvetésre válaszolva azt szeretném hangsúlyozni, hogy az új, többciklusú képzés keretében nem csökken, épp ellenkezőleg, nő, sőt többszintűvé válik a művészeti képzés. Az előadóművészet, az alkotóművészet alapképzési kimenetei, a minőség jegyében megvalósuló mesterképzés, a létrejött doktori iskolák, a most alakuló, az alapfokú és a középfokú oktatásban is mesterfokozatot adó tanárképzés, a fővárosi dominanciát oldó szegedi, pécsi, kaposvári, több művészeti ágat magukban foglaló felsőoktat ási műhelyek, kiegészülve a korábbi tanárképző intézetekkel, biztosítják a képviselő asszony által is szorgalmazott feltételeket. A kodályi zenepedagógia, tisztelt képviselő asszony, nem szorul vissza a magyar zeneművészeti képzésben, azt állítom, hogy erő södik. Ezt segíti az is, hogy a közelmúltban a méltán nemzetközi hírű Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet integrálódott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetembe, sajátos továbbképzési rendszere beépült a felsőoktatási képzési rendszerbe, részt vesz az énekzene tanárképzésben, annak bázisaként indít képzéseket magyar és külföldi vendéghallgatók számára. Kodály Zoltán szellemi örökségét védve és továbbfejlesztve a Zeneakadémia mesterfokozatot adó programként akkreditáltatta a Kodály Zoltán nevéhez kapcsolódó, ön által jogosan hungarikumként értékelt zenepedagógiai módszert. Egyben szeretném önnel közölni és minden tisztelt képviselő tudomására hozni, hogy jövőre Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját ünnepeljük. Azt tervezem, azt tervezzük, hogy rendezvé nyekkel és szakmai konzultációkkal is méltó módon emlékezünk Kodályra, az ő személyére, tevékenységére, zenepedagógiájára is. Ezen
