Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
1460 Ahhoz, hogy a nyugdíjellátás zavartalan legyen, stabil gazdaságra, megfelelő foglalkoztatásra van szükség. A közmunkaprogram, a csökkent munkaképességűek rehabilitációja és foglalkoztatása is ehhez tartozik. (13.40) A közgyógyellátás átalakítása folyamatban van, és ez nagyon sok idős embert érint. Az új rendszer egy igazságos, biztonságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközellátást jelent. Amikor az egészségügyben jelentős reformlépéseket tesz a kormány, a fő törekv és az, hogy tiszta viszonyok mellett az ellátás színvonala javuljon. A járulékfizetés kiterjesztése egyidejűleg az ellátás minőségét hivatott javítani. Amikor szembesülünk azzal, hogy a nyugdíjasok 94 százaléka a tényleges korhatár előtt megy nyugdíjba, ér thető, hogy ezen változtatni kell, és kívánatos, hogy emelkedjék az emberek aktív életkora. A nyugdíjasoknak is természetes igénye, hogy amennyire az egészségük engedi, élhessenek a további foglalkoztatás lehetőségével, magyarul: érje meg dolgozni. Az ötév es nyugdíjkorrekciós program már 2006 elején az özvegyi nyugdíj (Az elnök csenget.) emelésével megkezdődött, és ez folytatódik a '88 előttiek nyugdíjba menetelével is. Feladatunk az, hogy a nyugdíjellátó rendszer átalakítása hosszú távú biztonságot adjon n yugdíjasainknak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy a kormány részéről ki kíván szólni. Kiss Péter miniszter urat illeti a szó. Miniszter úr! KISS PÉTER szoc iális és munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Valóban igaza van önnek abban, hogy nagyon jelentős a társadalom nyugdíjasaival szembeni adósságunk, és nyilvánvaló módon nagyon jelentős az elkötelezettségünk abban, hogy az elmúlt ciklusban is, most is tegyük, amit tenni kell, hogy törleszthessük ezt az adósságot. Világos számunkra, hogy ennek alapelve az kell legyék, hogy ők, akik már megtették aktív korukban mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy megalapozzák a békés időskort, és ma már kevésbé képesek alkalmazkodni a körülményekhez ebben a változó világban, nagyobb biztonságban lehessenek, ne nehezedjenek rájuk a gazdasági kihívások, az aktív társadalom szolidáris legyen velük kapcsolatban. Ebből következik az, hogy a kormány eltökélt abban, hogy a vállalásait érvényre juttassa akár a nyugdíjkorrekciós programra nézve, akár a korábbi vívmányok megőrzésére nézve. Be kell tartanunk, és be is fogjuk tartani a nyugdíjasokkal szemben vállalt kötelezettségeinket éppen azért, hogy ez a nyugdíjkor, ez az időskor biztonságos, kiszámítható legyen, és hogy a korábbi években keletkezett belső igazságtalanságokat orvosolni legyünk képesek. Valóban, a mostani változtatások nem a ma nyugdíjasait érintik, nem őrájuk vonatkoznak direkt módon, ug yanakkor természetesen érintik a nyugdíjak kiszámíthatóságát, biztonságát a ma nyugdíjasok és a leendő nyugdíjasok körében is. Éppen azzal a céllal tettünk javaslatokat az Országgyűlés számára, hogy ezek a korrekciók elősegítsék, hogy biztosabb legyen a ny ugellátás a következő években; biztosabb legyen azáltal, hogy a nyugdíjba vonulás valóságos időpontja közeledjen a hivatalos 62 éves korhatárhoz; hogy annak, aki teheti, inkább érje meg tovább dolgozni, ha az egészsége is engedi, mint hogy a korhatár előtt i korábbi nyugdíjba vonulás feltételeit válassza, és járuljunk hozzá ahhoz is, hogy aki korábban egészségkárosodás okán vagy akár a munkaerőpiac kihívásai elöl rokkant- vagy egyéb ellátásokba menekülve a korhatár alatt vesz igénybe ma is rendkívül szerény, ámde biztos ellátást, az kapjon arra esélyt, hogy ebből a helyzetéből kitörve a rehabilitációt követően saját ura legyen, saját teljesítményéből boldoguljon, és azok sorát gyarapítsa, akik vállukon tartják az országot. Ezek a változások tehát a nyugdíjaso kért és a leendő nyugdíjasokért fogalmazódnak meg. Az időspolitikában nyilvánvaló módon tovább kell lépni, továbblépni úgy (Az elnök csenget.) , hogy megerősítsük azt a szándékunkat, közös szándékunkat, miszerint is a nyugdíjasok társadalmi
