Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvénynek a vállalkozói “körbetartozások” mérséklése céljából történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
146 ez nagyon nagy problémaként jelentkezett a gazdaságban. Úgy gondolom, hogy az új csődtörvény, amit az akkori parlamenti többség fogadott el, gyakorlatilag a kkor feloldotta ezt a problémát, megoldást kínált a problémára. Azt gondolom, hogy ’94 után a kamarai törvény megalkotása egy rendezett viszonyok irányába történő haladást jelentett. Egyébként éppen a Herényi úr hozzászólása világít rá arra, hogy az IPOSZ, amely képes regisztrálni, és képes arra, hogy foglalkozzon a vállalkozásokkal, adott esetben hatékonyabban tudott fellépni ebben a kérdésben, mint mondjuk, az állam. Ezért én nagyon nagy jelentőségűnek tartottam a kamarai törvényt, a kötelező kamarai tags ágot, mert akkor garanciák születhettek volna arra, hogy ilyen tartozások nem halmozódnak fel. Ezt sajnos 1998 után megszüntették, és ha már kijelöljük az ismételt felhalmozódások, a láncreakció időpontját, akkor 20002001 szerintem egy kulcsidőpont ebben a kérdésben, amikor állami segédlettel, éppen azokon a területeken, amelyekről most is beszélünk, hoztak működésbe olyan rendszert, amely soha nem tapasztalt biztatást adott a körbetartozások kialakulásának. Emlékezzünk rá, hogy éppen a közbeszerzési törvé ny mellőzésével - amit most mi módosítani kívánunk - indult el az autópályaépítési program. Jól kidolgozott alvállalkozói hierarchia gondoskodott arról, hogy a közpénzekhez azok jussanak, akiket a politika arra érdemesnek tartott, és akiket nem, azok várh attak a pénzükre, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Közpénzügyi államtitkárként jártak nálam olyan vállalkozók, akik templomi építkezésen vettek részt, és például olyan helyzetbe kerültek, hogy az adóhatóság ment a vállalkozóhoz, az nem tudott fizetni, m ert a templomépítési megrendelő - ami egyébként közpénzből valósult meg - és a vállalkozó közé beékelt vállalkozótól nem kapta meg a ténylegesen munkát végző vállalkozó a pénzt, és gyakorlatilag családok és vállalkozások mentek tönkre. Mekkora az állam moz gástere? Elég szűk, azt kell hogy mondjam. Ahhoz képest, amit Herényi frakcióvezető úr is felvázolt, nagyon szűk a mezsgye, mert csak a közbeszerzések területére tud az állam valamilyen módon beavatkozni, hiszen magánjogi szerződésekről van szó, és a magán jogi szerződéseket nem illik nagyon piszkálni. Az én véleményem szerint a kormány azt kereste, hogy ott, ahol közpénzt használnak fel, lehete befolyásolni a kedvezőtlen folyamatokat. Az ajánlatkérő és a fővállalkozó tekintetében, ott, ahol egyébként közbe szerzéssel lehet megrendelésekhez jutni, már korábban garanciát kapott arra az ajánlattevő, hogy teljesítés esetén hozzájut a pénzéhez. Az alatta lévő vállalkozók ilyen garanciában nem részesülhettek eddig. A törvényjavaslat kísérletet tesz arra, hogy szél esítse azt a garanciális kört, amelyik a jövőben ugyanolyan helyzetbe fog kerülni, mint az ajánlatkérő alatt lévő fővállalkozó, mondjuk úgy - a közbeszerzési törvény fogalmaival , az ajánlattevő. Azt hiszem, hogy a kormánynak nehéz volt megoldani a felada tot, nem volt egyszerű. Ahogy a sajtómegnyilvánulásokat érzékeltem, a javaslat kidolgozása során mérlegelésre került az is, hogy lehete garanciát kapni az ajánlatkérőtől az alvállalkozó számára. Világosan be kell látni, hogy ez lenne a legnagyobb biztonsá g az alvállalkozók számára, tehát ez az út nem járható. Az alvállalkozó a fővállalkozóval áll szerződéses kapcsolatban, tehát csak ezt a szerződéses kapcsolatot lehet megerősíteni, a szerződéses pozíció erősíthető. A törvényjavaslat értelemszerűen nem külö nböztetheti meg az alvállalkozókat. A fővállalkozó, alvállalkozó, teljesítési segéd viszonyában mindig olyan feltételeket kell lefelé teljesíteni - ha most elfogadjuk ezt a törvényt, és látom, hogy jó esély van arra, hogy konszenzussal fogadjuk el , amely ek felülről is érvényesülnek. A törvény elfogadása után minden alvállalkozó bízhat abban, hogy az ajánlattevő részéről a fizetés meghatározott időn belül bekövetkezik, és erre, ahogy említésre is került - én is csak ismételni tudom, de az nem baj, ha soksz or mondjuk el, mert akkor a vállalkozók egyre jobban meghallhatják , egyrészt a határidő kiszabása a szerződésben, másrészt az inkasszójog alkalmazása - persze itt rögtön hozzá kell tenni, hogy rögzíti a törvény, hogy csak
