Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
1413 fizetett ki a kormány melyik évben és hogyan, azért egy szempontra hadd hívjam fel a figyelmet. A teljes kifizetési összeg nem sokat mond, az eloszlása már sokkal inkább. És a vidékfejlesztésnél létezik egy ilyen kategória, amit úgy hív az agrárkormányzat - az Agrárgazdasági Kutató Intézet dolgozta ki , hogy életképességi határok. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdálkodók egy bizonyos köre nemhogy nem juthat forrásokhoz, hanem be sem adhatja a pályázatát. Kedves Barátaim! Ez a kör nem kis kör. Ha a félig önellátó gazdaságok kategóriájában levő 2 EUMEt vesszük, mint ilyen életképességi határt, ez azt jelenti, hogy az összes statisztikailag nyilvántartott gazdasági egységnek kevesebb mint 10 százaléka fér hozzá, mert annyian tartoznak e bbe a kategóriába, az úgynevezett é letképességi kategóriába. Vagyis 90 százalékát a szereplőknek eleve kizárjuk azok közül, akik beadhatják a pályázatukat, sőt meg sem figyelik ezeket a szereplőit az agráriumnak, se a kormány, s e az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Van egy tesztüzemi hálózat, ami csak ebből az úgynevezett életképességi kategóriából veszi a mintáit, ez alapján határozza meg a játékszabályokat, ennek a következménye katasztrofális mindazokra, akik nincsenek a mintaso kaságban. Az 5 EUME, ami pedig a beruházástámogatásoknál egy ilyen életképességi határ, az pedig kevesebb mint az 5 százalékára koncentrálja a forrásokat. A szereplőknek, nem a statisztikai szereplőknek, hanem a regisztrált gazdaságoknak az 5 százalékára k oncentrál. Az ember elgondolkodik ebben az összefüggésben azon, amit éppen Szanyi Tibor képviselőtársunk volt szíves mondani tán két évvel ezelőtt, hogy az agrárpénzek több mint 90 százaléka kevesebb mint száz emberhez kerül. Nyilván ez egy retorikai túlzá s lehetett, de azért van egy ilyen tendencia, és erre szeretném fölhívni a figyelmet, a bruttó összeg, hogy mennyi jutott az agráriumba, az nem mutatja azt, hogy az egyes emberekhez mennyi jutott el. És ezért furcsa a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amikor azzal kampányolt, hogy kétmillió forintot kapott Magyarországon minden gazda, mit akarnak ezek a parasztok. Ez így hangzott el, kedves képviselőtársaim, és sajnálom, hogy ez elhangzott, mert ez is része akkor annak a retorikának vagy kampánynak, am i a parasztság és a vidék lejáratásának a részévé teszi az ilyen megnyilatkozásokat. Egy másik momentum, ami a vidékfejlesztéshez kapcsolódó dolog, ez a forrásátcsoportosítás. Ezt a korábbiakban egy kétperces hozzászólásomban elmondtam. Összességében szere tném jelezni, hogy 40 milliárd forint átcsoportosítását kezdeményezte két év alatt a tárca. (Gőgös Zoltán: Az AKGra.) El akart vinni a top upra (Gőgös Zoltán: Egy részét.) , és erre szeretném fölhívni a figyelmet, mert ez egy teljesen ellentétes irány azza l, mint ami nekünk a minőségi szerkezetváltáshoz kéne. A top uppal a gofnövényeknél annak a néhány gazdálkodónak, egy bizonyos érdekcsoportnak a forrásait finanszírozza. De mi történik itt? A top up, kedves barátaim, a top up egy nemzeti kiegészítő támoga tás. Ez pedig európai pénz. Vagyis mi történik? És ezt kéne megértsük közösen, agrárszereplők. Ha a top upra viszünk vidékfejlesztési európai forrásokat, és onnan pedig kivesszük a nemzeti forrást, ezzel arányosan 40 milliárdot, akkor ennek a következménye az agrárium nemzeti finanszírozásának nettó csökkenése. Mintha a költségvetés vonulna ki, és helyettesítené ezeket a nemzeti kiegészítő forrásokat európai forrásokkal. Na, az agrárium egésze szempontjából ez elfogadhatatlan! Én örömmel lobbiznék a miniszt er úrral, államtitkár úrral azért, hogy a kormányon belül az agráriumból ne történjen átcsoportosítás, és ne kerüljön a top upból fölszabaduló forrás a hiány fedezésére. Költségvetési deficitfinanszírozás lesz ilyen közvetett módon az európai vidékfejleszt ési pénzekből. Azt hiszem, ez nem jó folyamat, államtitkár úr, és örömmel vennék részt egy olyan lobbitevékenységben, ami a kormányon belül stabilizálná az agráriumnak a nemzetiforráshányadát, és itt a top upra is gondolok, de gondolok a notifikált nemzet i támogatásokra is, ahol szintén évről évre nincs forrás tervezve. Van száz jogcím, amire elvileg adhatnánk támogatást Magyarországon, száznál több jogcímet notifikált a kormány. A helyzet az, hogy ez járna, de nem jut, merthogy nincs rá pénz - nem akarom az idevonatkozó tréfát is elmondani.
