Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1348 Egy év kellett ahhoz, hogy a kormány meghallja az üzenete t, és 2004 végén megszületett az a foglalkoztatást elősegítő törvény, amely ha nem is teljes körben, de alapgondolatát tekintve átvette az MDF korábbi javaslatát. Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta teszünk további lépéseket és javaslatokat a munkavállalók at nemük és életkoruk alapján érő diszkrimináció ellen. Ezért is üdvözöltük, hogy a kormány ugyan jelentős késedelemmel, de 2004 végén egy kormányhatározattal létrehozta az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdítá sáról szóló törvényt az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el. A jogszabály 2004 januárjában lépett hatályba. Ugyanakkor a törvény felhatalmazása alapján a kormány csak 2004 december végén alkotta meg az Egyenlő Bánásmód Hatóságról szóló kormányrendele tet. A hatóság így csak 2005. február 1jén, egyéves késedelemmel kezdhette meg a működését. A hivatal korábban a kormány irányítása és az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter felügyelete alatt állt. A költségvetés jogállását tekin tve az ICSSZEM költségvetési fejezetében önálló címet képezett, és nem rendelkezett - és sajnos a mai napig sem rendelkezik - az EUirányelvek szerinti önálló fejezeti jogosítvánnyal. A hivatalon belül a közszolgálati és munkaviszonyban foglalkoztatottak 2 005. évi költségvetési létszáma 17 fő volt sajnos. Ráadásul az egyenlő bánásmód felett való őrködésre hivatott országos hatóság 2005ben mindössze 147,5 millió forinttal gazdálkodhatott, mely erősen kétségessé teszi munkájának eredményességét. Ennyi pénzbő l ugyanis szinte lehetetlen valóban hatékonyan működő, megfelelő számú alkalmazottat foglalkoztató hatóságot fenntartani. Részben emiatt is számtalanszor szóvá tettük, hogy a kormány nem biztosította a hatóság működéséhez szükséges forrásokat, és a jövőre nézve sem tapasztalhatunk erre irányuló szándékot, így sajnos továbbra is virágzik a munkaerőpiacon a nemi és az életkori diszkrimináció. A kormány sajnos a mai napig nem látta be, hogy a látszathivatal nem fog tudni eredményeket elérni, hiszen a mindennap okban előforduló diszkriminatív esetek olyan sokaságával kellene felvenni a küzdelmet, melynek sem a személyi, sem az anyagi feltételei nem biztosítottak. Az Országgyűlés az MDF kezdeményezésére a nyári időszak végé n foglalkozott a hivatal működésével. Sérelmeztük, hogy a hivatal miért nem készítette el a törvényben előírt éves beszámolóját. Itt vitatkoznék Teleki László képviselőtársammal, a többi beszámoló nem helyettesíti a hivatal beszámolóját. Annak tartalmát az országgyűlési képviselők miért nem ismerhetik meg? A kérdésre válaszoló, a kormányváltást követően a hivatal felügyeletét ellátó szociális és munkaügyi miniszter megígérte, hogy az őszi ülésszakra elkészítik a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót, a nnak tartalma nyilvános lesz, és azt az Országgyűlés megismerheti. A beszámoló a mai napig nem készült el. Tisztelt Képviselőtársaim! Van tehát egy hivatal elégtelen létszámmal és költségvetéssel, amelynek működését a nyilvánosság egyelőre nem ismerheti, h iszen a beszámoló sem készült el. Ennek megfelelően nem csoda, hogy a tapasztalatok szerint a helyzet sajnos semmit sem változott. A szaktárca nem tud eredményeket felmutatni. Ma Magyarországon hiába létezik egy törvény az egyenlő bánásmódról, a munkáltató k nem félnek a szankcióktól, a munkavállalók pedig kiszolgáltatottak. Tőlünk nyugatabbra sem egyszerű a helyzet, ám ott jóval kevésbé vállalják a nyílt diszkriminációt. Ennek bizonyítéka egy 2004es GKIkutatás, amelyben 1670 cégvezetőt kérdeztek meg arról , hogyan kezelik a 45 év feletti munkavállalókat. A cégvezetők nem titkolóztak sokat, nyíltan vállalták diszkriminatív véleményüket. A felmérésből az is kiderül, hogy a 45 év feletti munkavállalókat a vállalatok nagy része csak akkor veszi fel, ha nem talá l az adott pozícióra fiatal munkavállalót. Az 1670 cég vezetőjének bő harmada elismerte, hogy a munkaerő felvételekor egyértelműen a fiatal korosztályhoz tartozókat preferálják. A felmérésből az is kiderült, hogy minél idősebb valaki, annál kisebb az esély e a munkaerőpiacon. A 45 év felettieket még esetleg, az 50 éveseket nem szívesen látják munkavállalóként, az 55 éven túliak pedig egyetlen vállalatnak sem kellenek.
