Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÍGH ILONA (Fidesz):
1340 el a véleményét, köszönöm szépen, másrészt pedig szeretném megkérni önöket, tisztelt ellenzéki, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy térjünk vissza ehhez a törvényjavaslathoz, aminek az égvilágon semmi köze nincs október 23ához, viszont az emberi jogok érvényesülése szempontjából alapvető jelentőségű törvényt módosít, és erről lehetne akár értelmes, érdemi vitát is folytatni anélkül, hogy az aktuális politikai hisztériát ráerőszakolnánk ennek a törvénytervezetnek a vitájára . ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer azt mondom, hogy térjenek a tárgyra. Itt voltak már reakciók egy elhangzott megjegyzés kapcsán. Én természetesen nem voltam jelen azon a bizottsági ülésen, ezért nem tudhatom, hogy ez a kisebbségi álláspont valóban megfogalmazódotte vagy sem, hiszen annak keretében hangzott el valami, ami kiváltotta ezt a vitát. Kezdeményezni fogom, hogy nézze meg a bizottság, hogy ami a plenáris ülésen kisebbségi véleményként megfogalmazódott , az a bizottsági ülésen elhangzotte. Ez azért is tanulságos a jövőt illetően, mert minden bizottságnak kötelessége és felelőssége, hogy ami a plenáris ülésen elhangzik akár többségi, akár kisebbségi véleményként, az hűen tükrözze mindazt, ami a bizottság i ülésen megfogalmazódott mint álláspont. Kezdeményezni fogom, hogy nézze meg a bizottság, hogy akár többségi, akár kisebbségi álláspontként az hangzotte itt el, ami a bizottsági ülésen is megfogalmazódott. Azt gondolom, ez fontos kérdés. Azt kérem önöktő l, hogy akár kétperces, akár normál felszólalásban pedig a tárgyról beszéljenek, ami nem más, mint a törvény módosítása. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a KDNP képviselőjének, az elnöklést pedig átadom Lezsák Sándor alelnöktársamnak. Köszönöm szépen. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Csak annyit szeretnék Gusztos Péter képviselő úr felszólalásár a mondani, hogy rendkívül mulatságos volt az a felszólalás, amely úgy kezdődött, hogy térjünk a tárgyra, majd a képviselő úr ezután két percen keresztül arról beszélt, ami szerinte nem tartozik a tárgyhoz. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Tis ztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, Fidesz. VÍGH ILONA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán talán érdemes arról szólni, hogy az elmúlt évtizedben milyen kálváriát járt be az esélyegyenlőségi politika Magyarországon. A magyar kormányzati esélyegyenlőségi politika az elmúlt évtizedben született meg. Ez természetesen nem választható el az európai uniós csatlakozás foly amatától, hiszen az első lépések hátterében az európai integráció kihívásai álltak. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien tudjuk, akik foglalkozunk az esélyegyenlőségi politikával, hogy az elmúlt években milyen utat járt be az esélyegyenlőség kérdése. Volt egyenlő esélyek titkársága, amely 1996ban jött létre a Munkaügyi Minisztériumon belül. 1998tól főosztály váltotta fel ezt a formát, amikor létrejött a népképviseleti titkárság a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban, és létrejött az esélyegyenlőségi főigazgatóság. Később pedig társadalmi esélyegyenlőségi főosztály jött létre. Az 19962003 közötti időszakot röviden úgy értelmezhetjük, hogy ezek az állandóan változó szervezeti egységek számos értékes innovatív programot indítottak el, munkájukat azonban behatárolták a lehetőségek. Ez nem csupán forrásaik korlátozott voltát jelentette, hanem azt is, hogy a munkaügyi és szociális tárcába zárva nem vállalkozhattak általános kormányzati esélyegyenlőségi