Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
1256 hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy csak a 2006. évi költségvetésben 470 milliárd forint központi költségvetési támogatás kell a nyugdíjrendszernek ahhoz, hogy a nyugdíjakat ki tudja fizetni az erre illetékes szerv. Kiderül az expozéból is, a törvénytervezetből is és annak miniszteri indokolásából is, hogy a következő években ez a helyzet csak romlana akkor, ha nem néznénk meg azt , hogy hol lehet valamilyen ésszerűsítést végrehajtani, még akkor is, hogyha ezt az ésszerűsítést szigorításoknak nevezzük, mert senki nem mondja azt, hogy nem szigorításokról van szó, hanem kényszerítő szükségességről van szó, amit meg kell lépnünk, még a kkor is, hogyha ez nem nagyon tetszik nekünk. Én mint nyugdíjas érdekvédő, hiszen a jövő nyugdíjasai érdekéről van szó, magam is tudom, hogy a jelenlegi szabályozás szerint kedvezőbben mennének nyugdíjba, hogyha ezek a változások nem következnének be, vagy ehhez hasonló változások nem következnének be, azonban itt van a nagy kérdés, hogy ki finanszírozná akkor azt a nyugdíjrendszert. És nagyon jól tudom azt, hiszen elsősorban szociálpolitikusok és egészségügypolitikusok ülnek itt ma a teremben, hogy nemcsa k a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos problémák jelentkeznek feszítő szükségességként a magyar társadalom előtt és az Országgyűlés előtt is, hanem az egész szociális ellátórendszer, annak a finanszírozása, annak a bővítése, a sokat hangoztatott gyermekszegény ség megszüntetése vagy legalábbis jelentős lépések megtétele annak az érdekében. A szolidaritási elvből erre is gondolni kell akkor, amikor azt mondjuk, hogy történetesen a nyugdíj mellett munkát vállaló fizessen járulékot, fizessen egészségbiztosítási jár ulékot - tudjuk, hogy ennek a törvénye már elfogadásra került , és fizessen nyugdíjjárulékot is a szolidaritás elve és az igazságosság alapján. Lehetséges, hogy e másodikat, tehát a nyugdíjjárulék fizetését nehezebb megindokolni, mint az egészségbiztosítá si járuléknak a fizetését, hiszen azt mondjuk ugyan, hogy egész életén keresztül már kifizette az ingyenes ellátáshoz való jogot egészségügyi vonatkozásokban, azonban ezen jövedelme után, amit most keres meg a nyugdíja mellett, még nyilván nem fizetett, te hát egyfajta fizetési kötelezettség bevezetése igazságos. Nehezebb megmagyarázni a nyugdíjjárulék tekintetében, és éppen erre való tekintettel ad is a törvényjavaslat, még akkor is, ha nem olyan mértékűt, mint amilyen mértékűt a 8,5 százalékos járulékkal e lvont. Ezt nem kívánja itt senki szépíteni, nem kíván ezzel kapcsolatosan senki valótlanságot állítani. Béki Gabriella képviselőtársam nagyon szépen megfogalmazta azt a négy esetkört, amelyek nem vitásan nehézségeket jelentenek, és rosszabb helyzetbe kerül nek a jövőben nyugdíjba menők, mint az elmúlt néhány évben nyugdíjba menő nyugdíjastársaik. De azt is hozzá szeretném tenni, hogy nem szabad megismétlődnie annak, aminek az ellensúlyozása részben, jelentős részben megtörtént a tavaly december 19én elfogad ott korrekciós törvénnyel, amely mintegy 148 milliárd forintot juttat éppen az elértéktelenedett nyugdíjak és az igazságtalanul eltérő valorizációs rendszer keretében megállapított nyugdíjak kompenzálására. Ezt mindig figyelmen kívül hagyják, kedves képvis előtársaim. És még valami: nem akarok én napi politikai csatározásokba belebocsátkozni, éppen ezért messze kerülöm azt, hogy a hazugság elleni hadakozással kapcsolatos érveimet elmondjam. Itt vannak előttem a számok, fel tudnám olvasni, hogy mikor, melyik évben reálértékben vagy nominálértékben mennyivel nőttek a nyugdíjak. De én nem ezzel kívánok foglalkozni, én előre kívánok lépni, előre kívánok nézni. Mindössze annyit jegyzek meg, hogy azért az az 1999es törvényváltoztatás, ami ’98. december 29én kerül t elfogadásra a parlamentben, az akkori szabályozóval szemben, ami 18,4 százalékos nyugdíjemelést irányzott elő ’99. január 1jei hatállyal, ez megváltozott akként, hogy összesen 14,2 százalék volt a nyugdíjak emelése, ezen belül pedig az úgynevezett magas nyugdíjak, a 30 ezer forint fölötti nyugdíjak mindössze 11 százalékkal emelkedtek, és a 30 ezer forint alatti nyugdíjak emelkedtek 25 százalékkal, de még így is 4,2 százalékkal kevesebbet kaptak nyugdíjemelésként ’99ben, mint amit kellett volna kapni. Ha dd ne mondjam, hogy ennek az összege igenis több mint
