Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1247 munkalehetőségének javítása, nagyobb termelékenység. Erről kellene inkább beszélni, és ezzel kellene inkább foglalkozni. Van egy nagyon fontos dolog. A Magyar Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója azt mondja, hogy a nyugdíjreform nem a mai nyu gdíjasokról, hanem a jelenlegi aktív foglalkoztatottakról szól. Rövid távú megoldást jelenthet az, hogy megváltoztatják a nyugdíjba vonulás korhatárát, illetve a nyugdíjak indexálását. Hosszabb távon azonban a strukturális problémákat kell megoldani. A nyu gdíjrendszer valódi reformja csak az adórendszer és a szociális ellátások rendszerének együttes újragondolásával teremthető meg. S most egy nagyon fontos dolog következik: a nyugdíjak kérdéskörével napjainkban több minisztérium, főhatóság és állami intézmé ny is foglalkozik, de valódi gazdája nincs a kérdéskörnek. Épp ezért a nyugdíjproblémák kezelésére egy jól meghatározott feladatkörrel felállított intézményt kellene létrehozni, amely hosszú távra gondolkodik, és a kormánytól is egyfajta függetlenséget élv ez, amelynek vezetésében hozzáértő, szakértő testület foglalkozik a nyugdíjrendszer stratégiai kérdésével. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Lehet, hogy pontosan arról volna szó, hogy létre kellene hozni a nyugdíjintézet ide iglenes forradalmi bizottságát. Ez tréfa ugyan, de komolyan is lehet gondolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége képvis előcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos törvényt tárgyalunk, én is sajnálom, hogy ilyen késő esti órán kerül ez szóba, hiszen a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényünk garantálja azt az időskori biztonságot az idős embereknek, amit minden kormány ígér, ami olyan rendkívül fontos, hiszen az időskor mindenféle lelki és testi bajjal meg van terhelve. Ilyen körü lmények között legalább az a minimális anyagi biztonság nagyon fontos az embereknek. Ott szeretném kezdeni, amit mondani akarok, hogy miről nem szól ez a törvénymódosítás, kikről nem szól. Egyrészt hangsúlyozni szeretném, hogy alapvetően nem a nyugdíjasokr ól szól, legalább kétharmad részben nem azokról a nyugdíjasokról szól, akik már nyugdíjasok, hanem akik majd nyugdíjasok lesznek; majd nyugdíjasok lesznek, a közeljövőben netán. Nem szól ez a törvényjavaslat a korhatáremelésről, amire utalt Korózs Lajos is előttem, és ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hiszen a sajtó sokat cikkezik arról, hogy elkerülhetetlen, hogy tovább emeljük a nyugdíjkorhatárt. Most 62 év az irányadó korhatár, de Európaszerte 65, sőt a fejlett nyugateurópai országok a további emelésen i s gondolkodnak, mert belekényszerülnek, még a nálunk sokkal gazdagabb Németország is. Aztán nem szól ez a nyugdíjmódosítás - hozzá kell tennem, hogy sajnálatos módon nem szól - a korkedvezményes nyugdíjak szabályozásáról, szigorításáról, merthogy erre nagy szükség lenne, bármilyen fájdalmas is ez bizonyos csoportoknak. Amiről szól, az alapvetően szigorítás, megszorító intézkedés, és jó, ha nem tartjuk titokban, hogy elsősorban a nyugdíj közeli korosztályt érinti, azt a '495051ben született társaságot els ősorban, azok közül is elsősorban a nőket, akiket a korábbi, a '97es nyugdíjreform különös figyelemmel kezelt, mert őket érintette nagyon súlyosan az akkor meghozott nyugdíjkorhatáremelés. Náluk 55 év volt a nyugdíjkorhatár, ezt tornásztuk fel fokozatosa n 62re, és most, 2008ra jutottunk el odáig, hogy beteljesült ez a folyamat, tehát most már mindenkire, aki '49 után született, a 62 év az irányadó előírt korhatár. Ezért is különösen fontos, hogyan szigorítja meg a mostani törvénymódosítás az előrehozott nyugdíjazás lehetőségét.
