Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz):
1163 most már második alkalommal felszólalni, mert önök nincsenek bent a teremben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! ) Önök pedig azért nincsenek bent a teremben, mert nem akarnak együttműködni semmilyen szinten a miniszterelnökkel, vagyis álságos itt együttműködésről beszélni akkor, amikor egyébként az erre való készség csírájában sem jelenik meg az önök politikájában. Én ezt egy nagyon nagy hibának tartom, tisztelt képviselőtársaim. Nagyon nagy hibának tartom az elmondottak miatt. Nagyon nagy hibának tartom azért, mert végiggondolva a rendszerváltás utáni politizálásunk elmúlt 16 évét, én egyre inkább úgy látom, hogy gy orsuló sebességgel megy a magyar politika egy olyan irányba, ahol biztosra vehető, és ennek nyomai sajnos már most is érzékelhetőek, egész egyszerűen károkat okoz az országnak. És nem akarok most oldalakról beszélni, én csak azt állítom, hogy ez a vonal ne m folytatható tovább. Mert ha ez így megy, akkor a rendszerváltást követően… (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) A képviselőtársam azt mondja, hogy nem kell hazudni. Ez önmagában is már egy hazugság, ha emögött az áll, hogy önök állandóan folyamatosan igazat mondtak, mert például sajnos ez az állítás sem igaz. A probléma éppen abban van, hogy önök úgy akarnak tárgyalni, hogy el kell fogadni az önök összes szempontját, aztán ettől kezdve tárgyaljunk egymással. Én meg azt állítom, hogy művi helyzeteket előidézve és ezekre a művi helyzetekre kiváltott reakciókból rövid távon politikai tőkét kovácsolva nem lehet elkezdeni azokban a fontos ügyekben a párbeszédet, amelyek megoldása pedig az ország előtt áll, amelyek megoldására való törekvés a politika számára megker ülhetetlen. Sajnálatosnak tartom, hogy minden jel, minden nyilatkozat, minden beszéd mindig arra utal, hogy a kizárólagosságra törekvés mindig megelőzi önöknél az együttműködési szándékot. Én pedig azt mondom, hogy ha ez így marad, akkor el kell majd számo lnunk az utánunk következő generációkkal a tekintetben, hogy miért játszottuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) el azokat a lehetőségeket, amelyek számukra jobb életet biztosítottak volna. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a k ormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről nem kíván senki reagálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Aszódi Pál frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtt kért szót: “Az 195 6os forradalom és szabadságharc leverése, a megtorlások korszaka” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőház! A magyar nép évezredes történelmében 1956. október 23a a csod álatos eszmélés napja volt. Október végére pedig győzött a forradalom, és november 5én a munka felvételére készült az ország. Az ezt megelőző napon azonban, 1956. november 4én a szabadságharc megkezdődött, és végül a forradalmat leverték. A törvénytelen munkásparaszt forradalmi kormány megbékélést hirdetett, működött azonban akkor is a kezdetektől fogva a hazugsággépezet. 1956. október 6án, emlékezzünk, Rajk László kegyeleti temetésének szónoka Apró Antal volt, aki fennen hirdette, hogy soha többé a múl t törvénysértései nem ismétlődhetnek meg. Egy hónap sem telt el, és Nagy Imre, a törvényes miniszterelnök már fogoly lett az ő jóvoltukból. Összeállt a megtorló halálbrigád, Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Marosán György és a többiek. Harcosok ezr ei, a kivégzettek százai, az üldözöttek tíz- és százezrei lettek a forradalom áldozatai. Tamási Lajos költőtől csak egy gondolatot idézek (Általános zaj. - Az elnök csenget.) november 4ével kapcsolatban: “Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére fo lyt.” A rendszerváltoztatás számos téves döntéseinek eredményeként a módosított alkotmány nem ítélte el a megszálló hatalmat kiszolgáló nemzetellenes politikát. Így történhetett meg, hogy a forradalom vérbefojtói vagy azok jogutódai, a kádári diktatúra has zonélvezői nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatalmat is megszerezték, és most ők magyarázzák nekünk a demokráciát, a
