Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HEINTZ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1136 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hova e nagy sietség? Hogy történhet meg az, hogy ilyen, az egészségügy szinte teljes rendszerét átfogó törvényrendszer megvitatásakor rendre olyan fatális hibák csúsznak be a törvényalkotás folyamatába, melyek a bizottsági sz akban tapasztalhatóan számos kormánypárti képviselőnek, sőt még az egészségügyi bizottság szocialista elnökének is kiváltották a rosszallását? Az, hogy a szakmai kamarák véleményezése késve vagy nem történt meg, arra az utóbbi időben fokozódó hatalmi arrog anciára utal, melyet természetes és megfelelő eszköznek tart sajnos a szaktárca minisztere. Hiába sorolta itt nekünk az elmúlt héten a tisztelt miniszter úr, hányszor és hányféleképpen találkozott az érdekképviseletek, szakmai kollégiumok és a három, közte stületként működni szándékozó kamara képviselőivel az elmúlt hónapokban, az egyeztetésen részt vett szervezetek vezetőinek levelei, személyesen közölt véleményük alapján egyértelmű, hogy e találkozások alkalmával semmi érdemi megbeszélés, sem az egymás sze mpontjainak megismerését követő megegyezési kísérlet az erő pozíciójában lévő kormányzat részéről nem történt. Miért is e nagy sietség? Megértenénk, ha a konvergenciaprogramhoz szorosan kapcsolódó, a költségvetést érintő módosításokról lenne csak szó, péld ául a költségvetési hiány csökkentése érdekében tett, amúgy vitatható javaslatok, mint a vizitdíj vagy a szolidaritási díj bevezetése. De miért a nagy kapkodás a patikaliberalizáció, a szakmai kamarák jogállásának csorbítása vagy a jelen tárgyalást képező biztosításfelügyeleti törvény vonatkozásában? Ami, mint már jól látható, nem hozza a pénzt vissza az államkasszába, hanem viszi, az önök nagyon is óvatos és szerintünk megalapozatlanul alacsony becslése szerint is legalább 200 millió forintot évente. Tiszt elt Képviselőtársaim! A sietség oka egyszerű, nagyonnagyon egyszerű. A kormánypártok a konvergenciaprogramra hivatkozva, annak mintegy leple alatt az egészségügy kizárólag számukra és az ország hitelezői, a multinacionális pénzpiac számára kedvező reformj át néhány hónap alatt le akarják zavarni. Persze lesznek még törvények, de ezek már ebbe a meghatározott irányba hatnak, és semmiféle módosításukkal az alapkoncepció nem lesz javítható. Az is megfigyelhető, milyen álságos módon igyekeznek mindezt kommuniká lni a választópolgárok felé. Minden törvénynek van egy kulcsmondata. A gyógyszertörvénynek az, hogy lehet majd kapni gyógyszert a bevásárlóközpontokban és a benzinkutaknál. Az persze nem hangzik el, legfeljebb a kamarák és az ellenzék szájából, milyen vesz élyes lehet mindez, s a patikaliberalizációval hogyan teszik tönkre a jelenleg jól szolgáltató, a lakosság széles rétegeinek megelégedésére hivatását végző magyar gyógyszerésztársadalmat, s szöknek majd égbe a gyógyszerárak. A most tárgyalandó törvény sem kapcsolódik direkt a konvergenciaprogramhoz, gyors és szakmai hibáktól hemzsegő tárgyalása egy célt szolgál: megteremteni a többbiztosítós rendszer alapjait Magyarországon. De a kommunikáció más: kizárólag a sok csaló doktorról szól, akiket most majd e t örvény segítségével létrehozott szervezetként figyel majd éjjelnappal a Nagy Testvér, nehogy kétszer gyógyítsa meg valaki azt, aki már egyszer elhunyt. De térjünk még vissza egy pillanatra a többbiztosítós rendszer megteremtésére. Önök pontosan tudják, h ogy a jelenlegi ellátórendszerben, mely tovább fejlődik, pontosabban tovább silányul a szegénységi bizonyítványnak is nevezhető jegyzői igazolással, amelynek segítségével olcsóbban vehető igénybe a szolgáltatások köre - lásd vizit- és ágydíj , milyen köve tkezményei lehetnek egy többbiztosítós rendszer bevezetésének. A liberális egészségpolitika jelenlegi iránya előrevetíti az irgalmaskórházak, szegényházak, szegényegészségügy rémképét. Önök csak eggyel nem törődnek: a betegekkel s az idősödő magyar társad alom jogos érdekeivel. Nem csak abból a szempontból lesz nehéz a következő néhány évtized, hogy sokkal több nyugdíjasnak sokkal több nyugdíjat kell fizetni. Tisztességes munkában megőszült eleinknek minden joga megvan arra, hogy az általuk korábban megfize tett járulékokért a lehető legjobb ellátást kapják. A többbiztosítós rendszer bevezetése éppen a növekvő számú, járulékot már fizetni nem tudó nyugdíjastársadalom ellátását veszélyezteti.
