Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója:
12 egyéb ként úgy látom, semmiképpen nem nemes - politikai, hatalmi céljaikra használják. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Az elmúlt hetekben Magyarországon sok helyütt, közte a Parlament előtt is tüntetések zajlanak. Sokan sokféle politikai indíttatásból sokfa jta indítványt és javaslatot téve tüntetnek itt a Parlament előtt, köztük olyanok is, akik a nagyobbik kormánypárt (Sic!) választási szövetségesei, a tüntetőket támogatja a nagyobbik kormánypárt (Sic!) választott tisztségviselője, parlamenti képviselője. N em lehet egyszerűen azzal elintézni tehát mindazt, ami ott történik és elhangzik, hogy a politikai szélsőség randalírozik. Talán ez is része a folyamatoknak, de ennél többről van szó. A Parlament előtt új alkotmányt, új rendszerváltást követelnek, van, aki a királysággal kacérkodik. Beszéljünk akkor világosan! Nincs szükség új rendszerváltásra. A harmadik Magyar Köztársaság szabadabb, igazságosabb, jobb világ, mint elődje volt. Igaz, bizonyos tekintetben nehezebb is, küzdelmesebb és nagyon sokszor magányosa bb. Megszűnt a bezártságra épített védettség, piac van, verseny, sok tekintetben általuk is keletkeztetett igazságtalanság és a folyamatos változás bizonytalansága. Ez mind a szabadság ára? - kérdezhetik. Azt tudom mondani, hogy nagyobbrészt igen, talán ko rlátozható e tizenöt éves, tizenhat éves új magyar rend sokfajta igazságtalanságának hatása. De igen, a változás, az ahhoz való alkalmazkodás, a verseny mindmind ára ennek a szabadságnak; annak a szabadságnak, amely nélkül Magyarország kevesebb lenne. De itt nem egyszerűen csak piacról meg versenyről van szó; szó van nyilván a politikai rendszerről is. A demokratikus politikai rendszer, annak keretei jól működnek - de valami elromlott. S hadd mondjam itt önök előtt, kormánypárti és ellenzéki képviselők elő tt, hogy ha elromlott, akkor nem magától romlott el, hanem mi, politikusok, a közélet szereplői rontottuk el. Nyilván más és más a felelősség aránya egyik vagy másik oldalon, ezt érdemes megvitatni. De nem kétséges, hogy a magyar demokrácia, a magyar parla mentáris demokrácia nem úgy működik, ahogyan tizenöttizenhat évvel ezelőtt, a rendszerváltás korában gondoltuk. A demokratikus Magyarországnak feltétele a szabad választás? Igen. A parlament működése? Igen. A pártok szabad versengése és alternatívaállítás a? Igen. De része kell hogy legyen az, ami alkotmányban és jogszabályban le nem írható: a demokratikus magatartás és kultúra; az, hogy a versengő felek elfogadják egymás legitimitását; az, hogy elfogadják, hogy bár másként szolgálják a közjót, de a közjó é rvényesülését keresik. A demokratikus politikai működés lényege az elfogadás képessége; elfogadni, hogy léteznek rajtam kívül mások is, más gondolatokkal, ugyanolyan legitimitással, mint én, amely legitimitás a választóktól ered, és a választóktól eredő le gitimitás nem kérdőjelezhető meg. Aki ezt megteszi, az nem demokrata. Ma itt nekem elsősorban a kormányról és a kormánypártokról kell szólnom, ez a normális. De engedjé k meg, hogy azt mondjam, annak, hogy Magyarországon ma itt tartunk, a fő okát - nem a kizárólagos okát és nem az egyetlen okát, de a fő okát - abban látom, hogy 1998 környékén a magyar jobboldalon uralkodóvá vált egy álláspont, vagy legalábbis meghatározóv á, amelyet mások mellett például a következő mondatok, megjegyzések jellemeznek. Ugye, emlékeznek rá? “Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.” Ugye, emlékeznek rá, hogy egészpályás letámadást hirdetett ’98ban az akkori kormánypárt? Ugye, emlé keznek rá, hogy amikor a 2002ig hivatalban lévő kormány ellenzékbe került, azt mondták, hogy a haza és a párt azonos, amikor azt állították, hogy a haza nem lehet ellenzékben? Vagy arra a mondatra, ami nem is olyan régen, alig több mint egy évvel ezelőtt hangzott el, hogy a baloldal, amikor tehette, mindig rárontott a nemzetére? Igen, ez a hatalmi önzés politikája. A hatalmi önzés politikája a kizárólagosságra való törekvés politikája. Igen, ez a demokratikus lelkület, a demokratikus ethosz, a demokratikus kultúra sérelme. Igen, ebből a politikából fakad a hazugságok politikája. Hadd használjam akkor az őszödi kifejezést, ami bár sok tekintetben egyoldalú, de a köznyelv mégiscsak ezt használja, és akkor hadd ne bújjak be politikai szövegek mögé! A magyar po litika tele van politikai hazugságokkal. Ezt most nem azért mondom, mert a magam felelősségét eltakarni kívánom, azzal a beszéd első részében megpróbáltam
