Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1088 Nézzék: a vizitdíjnak lehet olyan tulajdonsága, ami időközönként úgy tűnik, hogy hatásos és helyes. Megóvja a beteget az orvostól. Kevesebbszer megy, mert pénzbe kerül. Nade, kedves Schvarcz képviselőtársam, már megbocsásson, ezt összehasonlítani a németek jövedelmével, ottani minimálbérekkel meg munkanélkülisegéllyel, meg a svédekével, hát azért ez mégiscsak abszurdum! Bocsásson meg, Németországban igen, ezért alkalmazzák. Vannak olyan hatásai a vizitdíjnak, amelyek bizonyos fejlett kultúrákban és jövedelmek mellett kedvezőnek tűnhetnek járulékos hatásként, de a magyaroknak ma nem jó, az embereket ettől féltjük, és a kis jövedelmű embereket féltjük ettől. Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! A megszólítás képviselő asszony és képviselő úr. Kérem önöket, hogy a jövőben így szólítsák meg egymást. Most megadom a szót Göndör Ist ván képviselő úrnak, MSZP. (15.30) GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a problémához mennék vissza, amiről Horváth Zsolt beszélt, mert hitem szerint, amikor az egészségügyi törvényekrő l beszélünk, akkor a kapacitás kérdését nem lehet megkerülni. A lényeg valahol ott van, amit Nagy Kálmán mondott, bár én az egyet nem mondanám, hanem azt hiszem, hogy amíg kettő van, abból egyet meg lehet takarítani, de az egyet nem, mert akkor utána nincs semmi. A kérdés számomra a következőképpen vetődik fel: azt az embert, aki azt mondja, hogy miért kell neki egyáltalán járulékot fizetni, majd ő kifizeti akkor, ha beteg lesz, mert ő egyébként harminc éve még egyszer sem vette igénybe az egészségügyi szol gáltatást, őt rettentő nehéz meggyőzni arról, hogy nekünk a közös forintjainkból a szolidaritás elvén fent kell tartani egy kapacitást, mert nem lehet akkor kezdeni orvosokat képezni, amikor valaki beteg lesz. Közös felelősségünk, hogy ez a kapacitás mekko ra legyen, amibe beletartozik az is, hogy hány ágy legyen egy adott kórházi osztályon, hogy mekkora orvosállományt kell tartani. Töredelmesen bevallom, hogy ezt a problémát már magunk előtt görgetjük évtizede; hosszabb ideje, de én csak a rendszerváltás ut áni időkre térek vissza. Ez igaz kis és nagy kórházakra egyaránt. Tudok önnek mondani olyan példát, hogy egy nagy kórházban majdnem a felére csökkent az ágyak száma, még sincs várólista. Ugyanakkor az eszemmel tudom azt, hogy nem lehet olyan kapacitást fen ntartani, amely egy havária esetére, egy rendkívüli esetre mindenki számára befogadási lehetőséget jelent. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önöknek, orvosoknak kell tudni, hogy mely területen lehet várólistát alkalmazni, hol leh et a beteg türelmét kérni, hogy várnia kell, amíg bekerül a rendszerbe, és melyik az a terület, ahol viszont ez abszolút nem tűrhető el. De ehhez együttműködés kell. Ez nem megy másképp, és azt látom, hogy ehhez eddig nem volt meg a megfelelő erő. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót két percre Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Tisztelt Babák Képviselő Úr! Az önnel való polémiát a mai napra azzal szeretném bezárni, hogy ebben a parlamentben so k, tíz évvel ezelőtt egy hasonló színvonalú hozzászólásra egy másik képviselő azt válaszolta, hogy tisztelt képviselő úr, az önhöz hasonló mélységű hozzászólásokra a keszonbetegség kockázata nélkül nem lehet leereszkedni. (Taps az MSZP soraiban.) Most pedi g szeretném azt mondani, hogy Horváth Zsolt képviselő úr és Zombor Gábor képviselő úr is nagyon érdekes problémát feszeget, és bár nem értünk egyet a megoldásokkal, mégis muszáj
