Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
1081 (Babák Mihály: Tetszik hallani?!) Ezt viszik végig. Az a dolog lényege, hogy ma ugyan az önök által a 300 forint jelképesnek tartott összegként megjelenik. Próbáltam a vezérszónoklatban elmondani és alátámasztani például Kökény Mihály szinte utolsó gondolatával, hogy 30 milliárd forintot fog a magyar adófizetők zsebéből ez a javaslat kivenni. Ezt én nem tekintem jelképesnek. Lehet, hogy az egyszeri 300 forint nem tűnik olyan soknak, de összegészében a magyar társadalomra egy 30 milliárd forintos plus zterhet rárakni, az nem jelképes történet, az húsba vágó valami. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem fogja megoldani a hálapénz gondját. Ne mondjunk ilyeneket! (Babák Mihály: Soha.) Aki már látott hálapénzt, aki dolgozott ebben a rendszerbe n, pontosan tudja, hogy ez erre nem alkalmas. Ne dugjuk a homokba a fejünket, ne csináljunk úgy, mintha ez a törvényjavaslat nem érintené a szabad orvosválasztás kérdését. Dehogynem érinti! Az alapellátásban leadhatom a kártyámat, ehhez jogom van, ezt a do lgát nem érinti. De abban a pillanatban, ahogy járóbetegszakellátásban máshova akarok menni, vagy fekvőellátásban nem azt a két kórházat vagy hármat akarom igénybe venni, amit nekem kijelöltek, abban a pillanatban súlyos tízezrekbe kerülhet a lakosságnak, egyegy polgárnak. Kérem, ne dugjuk a homokba a fejünket, ez mind tény. Ez a törvényjavaslat sokba fog kerülni a magyaroknak, és igenis fájni fog, nagyon fájni fog. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. (15.00) DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Ház! MSZPs képviselőtársaimat szeretném figyelmeztetni arra, hogy biztosítási alapra 1990ben helyeztük az egészségügyet. Ha ezt azóta fölpuhították, akkor ez visszavezeti a kérdést az intézmények anyagi gondjaihoz. A miniszter úrtól hallottuk korábban azt a példát a visszaélésre, amikor állítólag hétszer halt meg valaki. Én nem tudom, hogy ez így megtörténte, hiszen ilyen alapon akár embereket lehetne eltenni láb alól, és gondolom, ez azért a rendszerünkbe nem nagyon férne bele. De egyet mindenféleképpen tudok én is: hogy kétségtelenül vannak könyvelési szabálytalanságok, amelyeket az egészségügyi intézmények elkövetnek. Igen ám, de először is szeretné m minden hallgatóval és tévénézővel is közölni, hogy ezeket a pénzeket nem az orvosok vágják zsebre, nehogy már azt higgyék, hogy ez is valami hálapénzforma! Ezekkel a pénzekkel gyakorlatilag az intézményeknek, a válságban lévő intézményeknek az életben ta rtását próbálják meg különböző ügyeskedésekkel, éppúgy, ahogy a vállalkozók is, akiket félillegális helyzetbe szorítanak be. Én tehát azt hiszem, hogy tulajdonképpen egy tisztességes finanszírozás mellett érhető csak el az, hogy tisztességes legyen az ellá tás és az ellátás elszámolása is. És még egyet szeretnék tisztázni, mert nagyon gyakran elhangzik a másik oldalról az “igazságosság” fogalma. Érdekes módon csak akkor halljuk az “igazságosságot”, ha valami módon az az ellátás csökkentését jelenti a legalsó bb szintre. (Babák Mihály közbeszól.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, a KDNP frakciójából. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Azért szólok, m ert több hivatkozás történt arra, hogy nyugateurópai országokban milyen jellegű megtakarítások vannak most, ezekben a nehezebb időszakokban, és hogyan alakítják át az egészségügyet. Ez egy teljesen rossz beállítása a jelenlegi képnek. El kell mondanom pél dául azt, hogy a védekezésképtelen betegeknek adott immunglobulinból mi ötödannyit adunk, mint Ausztria. El kell mondanom azt, hogy számtalan gyógyszerből, amely “csak” az életminőséget javítja, nagyságrendekkel kevesebbet adunk. El kell
