Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CZINEGE IMRE (MSZP):
1074 nem is jó parlamentben ülök, hiszen sok képviselő… - és Babák képviselő úr csóválja a fejét, mélyen irigylem, képviselő úr, hogy ön nem beteg, és a családja se beteg, annak meg kifejezetten örülök, de hogyha egy korszakos változtatás elő tti döntéssorozatnál nem mélyedünk el, ha nem próbáljuk lezárni és megtárgyalni azt, hogy miért kell az egészségügyben reformot csinálni, akkor ennek a vitának nem sok értelme van. Magam a bizottság többségi véleményének előadásában különösen törekedtem ar ra, hogy azokat a véleményeket is elmondjam, amelyek az előterjesztő számára kritikát jelentettek. Azért mondtam el, mert ezzel azt akartam mondani, hogy legyünk egymással őszinték, mert az egészségügy reformra szorul, és itt azt hallom, hogy ezek a döntés ek nem igazi döntések. Akkor megkérdezem önöktől, hogy olvastáke azokat a felméréseket, amelyeknek a legfontosabb gondjai azok, hogy a lakosság leginkább az egészségügy változtatására vágyik. Vagy engedjék meg, hogy visszaéljek azzal, hogy 40 évet én is e ltöltöttem a medicinában, és számtalan államtitkárt és számtalan egészségügyi minisztert hallgattam már életemben, és ezt már egyszer egy egészségügyi bizottsági ülésen elmondtam, hogy néhány másodperc alatt mindegyik intézkedésével kapcsolatosan tudnék kr itikát megfogalmazni. Ezért én azzal kezdeném, hogy meghatároznám, hogy véleményem szerint mik azok az ellentmondások, amelyek szükségessé teszik a reformlépéseket. Az egészségügyi struktúra, az egészségügyi ellátórendszer 3040 évvel azelőtt alakult ki ol yanná, amilyen. Akkor még más volt az elfogadott norma, akkor még kórházcentrikusságra törekedtünk. Amikor készültem a mai napra, megnéztem, hogy a ceglédi kórház, ezerágyas kórház beszámolójában az akkori főigazgató azt mondta, hogy legyen 1200 ágyas, és a következő ötéves tervben meg legyen 1400 ágyas. A medicina fejlődésével ez a ceglédi kórház már csak 750 ágyas, és az a sebészeti osztály, amelynek az osztályvezetését megkaptam... - az volt a feltétele, hogy 120 ágyból 80at csináljak, és ugyanannyi bet eget tudunk ellátni. Én azt gondolom, hogy azért kell a reformmal foglalkozni, mert kialakult egy struktúra, változtatni kell, és megértem az előterjesztő aggályait, és azt hiszem, a dilemmáit is, hiszen egy nagy horderejű lépést szakaszolva tárgyalunk. Tá rgyalunk a gyógyszerről, tárgyalunk most reformlépésekről, és most is azt mondom, miniszter úr, hogy persze hogy az ember odagondolja a struktúrát és a kapacitást is, hiszen úgy egységes az egész. És ugye mind a két oldalnak van igaza, bár én ebből a törvé nyjavaslatból azért a kapacitásra, struktúrára is tudok kiolvasni. Azt mondtam tehát, hogy az egészségügynek első ellentmondása az az ellátórendszer, amely kialakult, amelyet változtatni kell, és a változtatáshoz ezek a reformlépések hozzátartoznak. A máso dik ellentmondás: büszke vagyok arra, hogy Magyarországon olyan orvosképzés van, hogy bárhonnan az Európai Unióból ideküldenek embereket tanulni. Büszke vagyok arra, hogy a magyar orvosok bármilyen nemzetközi kongresszuson megállják a helyüket, és büszke v agyok arra, hogy hívnak bennünket. Vannak olyan orvosaink, akik külföldre mennek gyógyítani. (14.30) Ugyanakkor a harmadik ellentmondás, ha ezzel összehasonlítom, hogy milyen a magyar lakosság egészségi állapota. Ez az egyik legnagyobb ellentmondás. Még ak kor is így van, ha tudom, hogy az egészségi állapotunkért nemcsak az egészségügyi ellátórendszer és túlnyomó többségben nem az, hanem a társadalom felelős, de mégis ellentmondás. Veszem a negyedik ellentmondást, amely miatt foglalkoznunk kell az egészségüg y átalakításával - ez az, amit már néhányszor hallottam a mai napon, és igaznak tartom : ellentmondás van az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag lehetséges között. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy a XXI. század gyógyító orvosának legfőbb erkölcsi dilemmá ja, hogy az anyagi erőforrásokat hogyan ossza szét, hogy lehetőleg igazságos legyen, hogy etikus legyen, hogy csináljunke Magyarországon sok tüdőátültetést, mondjuk, 20 millió forintért - nem tudom a pontos összeget , vagy pedig egy meghatározott összegb ől mást finanszírozzunk. Amikor én a reformtörvényről gondolkodom, akkor ennek a négy nagy dilemmának a feloldását várom a reformtól, és ez megvolt a gyógyszerkasszában a mai napon, és természetesen folytatódik.
