Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
1009 Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 10. ülésnapja 2006. október 3 1én, kedden (9.02 óra - Elnök: Harrach Péter Jegyzők: Podolák György és Németh Zsolt) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 10. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Németh Zsolt jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem a jelen lévő képviselőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa frakcióvezetőhelyettes asszony, KDNP: “Félelem az iskolában?” címmel. Öné a szó! DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Elnök úr! Tisztelt Orsz ággyűlés! Amiről szólni szeretnék, az egy olyan jelenség, amelyről minden politikai tényezőnek tudnia kell, és miután elfogadhatatlan, tennie kell ellene. Több mint egymillió gyermek, tanuló és 150 ezer pedagógus közérzetéről, lelkiállapotáról van szó. Ebb en az országban soha nem volt könnyű dolog pedagógusnak lenni. Nem volt az az '50es években, amikor az iskola munkáját minden tekintetben szabályozó rendtartások előírták a pedagógusok számára, hogy úgy neveljék a magyar fiatalokat, hogy ők szeressék Ráko si és Sztálin elvtársat. Nem volt könnyű a '60as években sem, amikor az iskolákban tabutéma volt Recsk, a gulág vagy Rajk László, vagy úgy kellett beszélni az '56os forradalom és szabadságharcról, hogy az ellenforradalom volt. De nem volt könnyű a '80as években sem, amikor még a tantervek előírták a kötelező marxistaleninista világnézeti alapon történő nevelést. Ezek után felszabadulásként, fellélegzésként jött a rendszerváltozás, amelyben végre szabad emberek szólhattak szabad emberekhez, és amikor '93ban törvény írta elő, hogy a pedagógusok megvallhatják saját világnézetüket, saját értékrendjüket, és eszerint nevelhetnek. Néhány évvel ezelőtt ez a kegyelmi állapot ismét romlásnak indult, és - manapság különösen erősen - ismét érződik az a félelem és s zorongás az iskolában, amelyet az magyaráz, hogy a pedagógusok nem mernek a közélet kérdéseiről a gyerekekkel nyíltan beszélni, attól való félelmükben, hogy politizálással vádolják meg őket, esetleg rosszhiszeműen. Az elmúlt napokban tanártársaimmal minteg y 120 tanárt kérdeztünk meg arról, hogy kérdeztéke őket a gyerekek napjaink jelenségeiről. A 120 tanár közül 113, azaz 94 százalék azt mondta, hogy igen, kaptak ilyen kérdéseket; 4en, vagyis mindössze 3,5 százalék válaszolt a gyerekek kérdéseire, 109en nem, kitértek a válasz elől. Hogy miért tértek ki? Azért tértek ki, mert mint mondták, féltek, nem akartak kellemetlenséget önmaguk számára. Tették ezt akkor, amikor jól tudjuk, hogy a magyar fiatalság - és itt elsősorban a középiskolásokra gondolok - nem ismeri közéletünk alapvető összefüggéseit. Erről szóltak ez év tavaszán azok a felmérések, amelyek bemutatták, hogy a már szavazóképes középiskolások igen nagy százalékának fogalma nincs arról, hogy hogyan működik a parlament, és milyen pártok vannak.
