Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
974 Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Két percre szót kért Tukacs István képviselő úr, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a vita most már a kistelepülési iskolákról szól, de én mégis szeretnék némi elvi alapvetés miatt visszakanyarodni a felsőoktatásra és a tandíjra, hiszen szeretném világossá tenni, hogy ha az elvi alapvetésekkel baj van, nyilván a részletekről sem tudunk normálisan vitázni egymással. Én arra gondoltam, Pósán képviselő úr, hogy köz jó és magánérdek kell hogy együtt legyen, és a közjó természetesen azt diktálja, hogy önt, engem és minden honfitársunkat jól képzett orvos gyógyítson, jól képzett pedagógus tanítson - a jól képzettet külön szeretném aláhúzni. De a közjó azt már nem diktál ja, hogy 1315 ezer média szakos hallgató kerüljön ki, viszonylag alacsony színvonalú felsőoktatási intézményekből, erre a piacra, ahol nyilvánvalóan nem fognak tudni elhelyezkedni. A közjó nem diktálja azt, hogy az adófizetők pénzéből művelődésszervező és más remekül hangzó szakokon végző diplomások ne találjanak állást, mert rosszul választottak, mert azt gondolták, hogy a diplomához majd állás is jár. A közjó tehát ilyen módon nincs jelen ebben a gondolkodásban, és gondolom, hogy mindketten ezt gondoljuk erről. A magánérdekről változatlan a véleményem. Azt szeretném még hozzáfűzni, én emlékszem arra, hogy a kormányprogram vitájában a FideszMagyar Polgári Szövetség pártelnöke azt mondta, hogy azért vetjük el a tandíjat elvi alapon, mert mi sem fizettünk t andíjat, ezt apáink garantálták nekünk, ezért mi is szeretnénk garantálni utódainknak ezt. Ez az alapvetés nem igaz. Akkor is fizetett mindenki, fizetett a nyomott béreivel természetesen; megfizette azt a fajta ingyenes oktatást, ami akkor sem volt egészen ingyenes. Ez az elvi alapvetés azonban nem visz bennünket közelebb a tandíj bevezetésének vagy elvetésének kérdéséhez. Ezt csak azért idéztem fel, mert én úgy tudtam, hogy az önök alapvetése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. ) tandíjügyben ez. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Babák Mihály képviselő úr hozzászólása következik. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Mélyen Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Megvallom őszintén, hogy közoktat ásról, felsőoktatásról, sőt szakképzésről, szakmai reformokról biztos szívesen tárgyalnánk - a szakmáról. De tisztelt hölgyek, urak, vegyék már észre, nem erről szól most nyárvíz idején a törvényjavaslat! Itt az SZDSZ mit mondott? Nem tervezett tandíjemelé s, beesett. Hát miért esett be? Önök nem ezt ígérték! Pénzről van szó. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi itt a szándék? Mégpedig ismételten elmondom: mi fűti a szándékot, hogy most, itt a nyár hevében tárgyaljuk a közoktatási törvényeket, a fiskális megszorít ó csomagot az oktatásban? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy minden más csak máz ezen a törvényjavaslaton, álságos, őszintétlen és hiteltelen.
