Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz):
970 ugyanakkor ter mel magánjót is. A képzési hozzájárulás rendszerének lényege az, hogy megosztja ezt a terhet, megosztja a költségvetés és a hallgató között. Mi teremt benne esélyegyenlőséget? Az, hogy ebben a megosztásban világos elveket állít fel, mégpedig két elvet. Az egyik a teljesítményelv, egészen az ingyenesen tanuló legjobb diákoktól azokig a diákokig, akik nem teljesítenek, és ezért egy idő után a teljes költségeket fizetik; egy olyan ösztöndíjrendszer, hiszen ne felejtsük el, hogy a képzési hozzájárulás összegéne k legalább a harmada ösztöndíjalapot képez, tehát olyan ösztöndíjrendszer, amely a teljesítményt ösztönzi; másrészt pedig egy jóval erősebb szociális elem, egy egyértelműen szociális célokat szolgáló ösztöndíjrendszer. Azt mondjuk, hogy teljesítmény és szo lidaritás - ez az a két elv, amely szerint érdemes szétosztani a terheket a felsőoktatásban is. Ezt lehet vitatni, lehet jobb javaslatot tenni. Azonban azzal a vitatechnikával, hogy ez sem jó, az sem jó, amaz sem jó, nem jutunk sokkal előrébb. Már nagyon s zeretném, és nagy izgalommal várom majd az önök módosító indítványait, amelyekből megtudjuk, hogy önöknek mi az elképzelése. Honnan vannak többletforrások a felsőoktatásra? Hogyan lehet érdekeltté tenni a hallgatókat abban, hogy jobb teljesítményt nyújtsan ak? Hogyan lehet világosabbá és tisztábbá tenni azt, hogyan kapjanak a rászoruló hallgatók nagyobb támogatást, a jól tanuló hallgatók nagyobb támogatást? Hiszen ha ezeket megismerjük, biztosan előrébb fogunk jutni ezzel a vitával és ezzel a beszélgetéssel. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Jelzem, hogy hat kétperces jelentkezés van a képernyőn. Vincze Lászlónak adom meg a szót, Fidesz. Tessék, képviselő úr! VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Itt szó esik számokról, pénzekről, összegekről, ugyanakkor még senki nem mondta ki, hogy az úgynevezett nagy spórolás a kisiskolákon, a vidéki közoktatáson mennyi pénzmegtakarítást is jelent. 3 milliárdot, 45öt, valamennyit? Vagy talán enny it sem? De hogy mekkora kárt fog ez okozni hosszú távon, azt borítékolni tudom. A vidéki kisiskolák megszüntetése, zsugorítása bizony nagyon nagy károkat okoz. Önök azért már óvatosabban fogalmaznak, mint Magyar Bálint, nem azt mondják, hogy csak busz kérd ése a kisiskolák ügye; inkább azt mondják, és megcélozzák másik oldalról az ügyet, hogy ott nem folyik kellő szakmai oktatás. Én elmondanám, hogy írni, olvasni, számolni és az alapokat bevésni, ezt a kevesebb osztálylétszámmal működő kisiskolákban igenis s okkal jobban megtanulják a diákok, erre több településemről felsorolásszerűen is példát tudnék hozni. Erre áldoznak a helyi önkormányzatok, erejükön felül is. Nagyon nagy kár, és hibának tartom, hogy ettől a lehetőségtől megfosztják az önkormányzatokat. Az t hiszem, nekünk most elsősorban a gyerekek érdekeiről kellene beszélni, hiszen ha buszra pakolásszuk a kisgyerekeket, az rossz a gyermekeknek, rossz a családoknak, a szülőknek, és ebből az aspektusból kell mindent megközelíteni. A pedagógusok dolga lehet a harmadik pont. Ugyanis ha a pedagógus elvándorol, kénytelen elmenni a településről, akkor az a település bizony teljes elsorvadásra van ítélve. Azt gondolom, hogy az előző és a mostani oktatási szisztéma, amely szerint önök dolgoznak, amikor az alapokat szeretnék erősíteni: pont az ellenkezőjét kellene tenniük. (Az elnök a csengő
