Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
958 elején is ez szerepel. Itt szintén komoly aggályaink vannak, ez korábban is elhangzott a vitában, újra megnyitja azt a felületet a kormányza t, amelyet már sikerült - abban bíztunk, hogy sikerült - nyugvópontra helyezni, miszerint a gazdasági tanácsoknak újabb jogköröket ad, egy inkoherenciát teremt a gazdasági tanácsok és a szenátus között. Szerintem végre tudomásul kéne vennie az MSZPSZDSZk ormánynak, hogy az egyetemi autonómiához nem szabad hozzányúlni, és az egyetemeken meg a főiskolákon a legfőbb döntéshozó szerv a szenátus, egyetemi vagy főiskolai tanács. Ez egy teljes inkoherenciát teremt, és bár elmondták itt többen, hogy nyilván a gazd asági tanácsokban megvan a többsége egyébként az egyetemi szenátus delegáltjainak, zárójelben jegyzem meg, hogy nem volt ez mindig így, mert voltak olyan verziók is a korábbi felsőoktatási törvényben, amikor a kormányzat delegáltjainak lett volna többsége, de azért előállhat olyan helyzet, amikor egy kormányzati nyomásgyakorlásra, hiszen ezekben a gazdasági tanácsokban ott ülnek a minisztérium képviselői, bizony egyes vagyontárgyaknak az elidegenítésére is sor kerülhet. Ezt semmiképpen nem támogatjuk, szeri ntünk ez ellentétes a korábbi törekvésekkel, és szerintünk alkotmányossági aggályokat is fölvet. A Magyar Demokrata Fórum mindig is támogatója volt a felsőoktatási reformoknak, így elkötelezett híve a bolognai folyamatnak és a képzési reform megvalósulásán ak. A kampány során hangsúlyoztuk az MDF oktatási programjában is, hogy fontos, hogy az elinduló alapképzések az első pillanattól kezdve gyakorlatorientáltak legyenek, és az államilag normatív alapon finanszírozott képzésekre felvehető hallgatók számát öss zhangba kell hozni a társadalmi és munkaerőpiaci elhelyezkedési igényekkel. Kiemeltük a tavaszi vitákban azt is, hogy szükség van a felsőoktatás teljes finanszírozásának az átalakítására, mert a tavaly hatályba lépett új törvény nem oldja meg továbbra sem ezt az alapvető problémát. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az előttünk lévő felsőoktatási törvénytervezet sem jelent megoldást az egyetemek és főiskolák állami finanszírozási gondjaira. Ez nem reform, hanem egy újabb tehertétel a tá rsadalom egy újabb csoportjára, egy újabb tehertétel a fiatalok számára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kicsit fellélegezhetünk, mert a jelen törvénytervezet azt jelenti, hogy az utólagos képzési hozzájárulás helyett a kormány inkább fejlesztési hozzá járulást kíván bevezetni. Cinikusan megjegyezhetjük, hogy minő öröm ez, a kormány úgy döntött, hogy a szolidaritási adó után nem akarja újabb teherrel megsarcolni az országot eltartó középosztályt, ezért inkább a középosztály gyermekeinek életét nehezíti m eg a tandíjjal. Azt gondolom, hogy ez egy tipikus szociálliberális kommunikáció: az elrettentő és teljesen képtelenségnek tartott diplomásadó nem kerül bevezetésre, helyette örüljenek a fiatalok, hogy csak tandíjat kell elszenvedniük. A fejlesztési részhoz zájárulás és a tandíj azonban továbbra is egy elhibázott, a magyar felsőoktatás finanszírozásának lényegi elemeit változatlanul hagyó gondolat, amely nem jelenthet megoldást az általunk is ismert problémákra. Amikor a tandíj kérdését vizsgáltuk, akkor háro m fő alapelvet vizsgáltunk meg: a minőség, az igazságosság és a gazdaságosság kérdését. A minőség kérdésében semmi garancia nincsen arra nézve, hogy a FER bevezetésével javulna a magyar felsőoktatás. Eleve problematikus az, hogy az állam megrendelőként a s aját pénzéért miért nem követelt már eddig is minőséget, hisz az adófizetők iránti kötelesség ezt megkövetelné a kormányzattól. Nem jó érv az sem a tandíj bevezetésére, hogy az javítaná a minőséget, mint ahogy az is frázisnak látszik, hogy ami ingyen van, az nem jó minőségű. A hallgatók fele már így is költségtérítéses képzésben jó sok pénzt fizet az oktatásért, de ennek ellenére sem láthatóak a minőség javulására utaló jelek. Mindannyian tudjuk, hogy a költségtérítésben részt vevő
