Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
956 Úgy véljük, hogy azért ezt a mérési rendszert nem feltétlenül kell túlmisztifikálni, és a nem szakrendszerű oktatás javára történő eltérés csökkenti a megszerezhető tudásszintet az 56. évfolyamon. Nem indítja el időben a szaktárgyak oktatását. Úgy véljük, hogy a 4. évfolyamra kell ezeket az alapkészségeket megszerezni, ott kell megerősíteni az oktatási rendszert. Itt sem jó válasz az - és mi ezt a kamp ány során folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy nem jó válasz az , hogy azért, mert nehezebben tudnak sokan írniolvasni, akkor azért a szintet kell lejjebb vinni. Itt adnánk vissza egyébként a pedagógusok számára akár a buktatás intézményét is, és akár azt is , hogy aki bizony nem tud megfelelni a követelményeknek, és nem tud írniolvasni, az inkább az alsó tagozaton maradjon, és az alsó tagozaton szerezze meg a megfelelő ismereteket, mert 56. évben vagy akár 1314 évesen már nagyon nehéz ezeket a készségeket megszerezni, és jelenleg ennek a folyamatnak a továbbvitelét szeretné a kormányzat folytatni. Komoly problémáink vannak nekünk is a kötelező óraszámok növelésével; két paragrafus is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Fenntartói oldalról nyilván indokolt ennek a megemelése, meg indokolttá tenné a gazdasági helyzet is, azonban ez az intézkedés - legalábbis mi ezt látjuk benne; cáfoljanak meg kormánypárti képviselőtársaim, ha nem így van , bizony pedagóguselbocsátásokhoz is vezethet. A fő problémánk ráadásul a be vezetés mikéntjével van, hiszen a 18. §ban felhatalmazás, hathet szerepel, tehát emelheti az óraszámot a munkáltató, és aztán a 19. § a 2007. évtől kötelező jelleggel megemeli az óraszámot. Nagyon nehéz helyzetbe hozza a 18. § a munkáltatót, hiszen mi al apján fog azonos óraterhelésű pedagógusoknak újabb óraterhelést elérni. Valóban sérül az az elv, hogy azonos munkáért azonos munkabért adjanak. Különböző nehézségek fognak ebből szerintem a tantestületekben kialakulni, és nehéz helyzetbe hozzák a munkáltat ót, és egyébként ez a rendelkezés újfent ellentétben áll a közalkalmazotti törvénnyel. Mi nagyon aggályosnak tartjuk - és erről nem nagyon esett szó az előzőekben - a kirendelés intézményének alkalmazását. Ez súlyos aggályokat és munkajogi pereket vetít el őre. Többfelől aggályos a kirendelés intézménye, hiszen kevesebb ideje maradt a tanórára való felkészülésre, a tehetséggondozásra, a hátrányos helyzetű diákok preferálására a pedagógusoknak. Másfelől munkajogilag pedig azért problémás ez a rendszer, mert a z esetek jó részében a pedagógusok egy helyben való oktatásra, egy adott iskolában való oktatásra szerződnek, nem pedig több iskolában történő munkavégzésre. Nem hiszem, hogy jót tenne az az intézményeknek, ha hasonlóan egyébként a felsőoktatásban korábban működő ICprofesszorok jelzőhöz most BKVn utazó történelemtanárok, kémiatanárok és egyéb tanárok lennének jelen. Ez nem szerencsés. Itt arról van szó, hogy a munkáltató egy adott - tegyük fel, újpesti - iskolában azt mondja, hogy még jó pár órát tudsz te még megtartani, ezért menj el egy másik újpesti iskolába egy teljesen idegen közegbe, és tartsál ott is órákat. Szerintünk ez nem szerencsés, volt erre példa. Nyilván fenntartói oldalról ennek sok előnye van. Nyilván itt is lehet pedagóguselbocsátásokat e szközölni, meg lehet takarékoskodni, de nem szerencsés oktatásszervezési, szakmai szempontokból, hiszen azért az a szerencsés, ha egy pedagógus, egy tanár egy adott iskolában tanít, kezel egy évfolyamot, próbál osztályfőnökként tevékenykedni. Szóval, soks ok problémát fölvet ez a kérdés, és még egyszer mondom, munkajogi szerződéseket is meg kell vizsgálni, mert az a gyanúm, hogy munkajogi értelemben is ez azért kívánnivalókat hagy maga után. (13.40) A közoktatási törvényben az utolsó felvetett problémánk az óvodai csoportok, iskolai osztályok maximális létszámának túllépésére vonatkozik, hiszen most már egy iskolában több
