Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
943 Tapasztaljuk azt is, hogy a mai közoktatási rendszer arra épül, amilyen talán évtizedekkel ezelőtt volt a helyzet, hogy 14 éves koráig tanul biztosan mindenki, tehát 14 éves koráig bele kell tömni a fejébe azokat az általános művelt séghez tartozó ismereteket, amelyeket úgy gondoljuk, hogy jó, ha minden magyar állampolgár tud. Éppen ezért van az, hogy gyakorlatilag kétszer kell megtanulnia csaknem minden magyar gyereknek a tananyag egy bizonyos részét; pontosabban azt mondanám, hogy k étszer tanulja, de ahogy látjuk, egyszer sem tanulja meg. Tehát a rendszer arra épül, hogy 14 éves korában bocsátja ki a gyerekeket az oktatásból. Ma már tudjuk, hogy nem ez a helyzet, tehát mindenképp már önmagában ez indokolná, hogy változtatásokra van s zükség. Azt is látjuk, hogy a magyar oktatási rendszer nagyon erősen szegregál. Azt gondolom, ezt nem lehet, és valószínűleg senki nem is akarja tagadni. Szegregál és diszkriminál. A romákat, a nem jó módban élőket, mondjuk ki, a szegényeket, és egyébként szegregálja és hátrányos helyzetbe hozza a kistelepüléseken élőket is. Többször elhangzott ma már, de hát ezt sem lehet tagadni, hogy az induláskor meglévő különbségek a gyerekek között a magyar oktatási folyamat során nem csökkennek, hanem nőnek, és azt i s tudjuk, hogy a magyar oktatási rendszerben az iskola döntő hatással van arra, hogy ki hova léphet tovább, milyen középiskolába kerül, milyen diplomát szerezhet, szerezhete egyáltalán diplomát, illetve hogy milyen életesélyei lesznek, mennyire lehet majd sikeres az életben. Azt is tudjuk, hogy a nálunk jobban teljesítő országokban, például a skandináv országokban ez nem így van; ott az iskolának gyakorlatilag elenyésző hatása van arra, hogy a gyerekeknek a későbbiekben milyen esélyeik lesznek. Azt is szer etném azért elmondani - mert itt az előző négy évet sokan vádolták azzal, hogy ezt a helyzetet mi állítottuk elő , hogy nyilvánvalóan és természetesen ezek a problémák nem most keletkeztek. Tudjuk, hogy a rendszer korábban sem úgy épült föl, hogy a gyerek ek életkori sajátosságainak megfelelő módszertannal és megfelelő tartalommal tanították volna a diákokat, hanem úgy, hogy mindig fölülről érkeztek az igények, mindig egy fölsőbb intézmény elvárásainak kellett megfelelni; a középiskolák az egyetemhez próbál tak igazodni, az általános iskolák a középiskolákhoz próbáltak igazodni. Ez egy indokolatlan és nagyon korai versenyhelyzetbe kényszerítette a gyerekeket ahelyett, hogy megtanítottuk volna őket írni és olvasni. Azt is tudjuk, hogy a lexikális tudásnak az értelmetlenül nagy mennyisége jellemzi a magyar oktatási rendszert. Csak arra szeretném fölhívni a konzervatív képviselőtársaim figyelmét, hogy Karácsony Sándor az 1920as években nagyon hasonlóan írta le azokat a problémákat, amelyeket most mi is itt önök elé tárunk, és amelyeket nem nagyon akarnak tudomásul venni. Egy példát mondanék. Ma például egy harmadikos gyereknek az általános iskolai 3. osztályban nem azt kell megtanulnia a vizek élővilágával kapcsolatban , hogy a vizekben vannak halak, meg hogy ott van nád meg sás meg esetleg csiga meg kagyló, hanem meg kell neki tanulnia, hogy a vízparton enyves égerfa él, és kúpos bíborcsigát kell neki tudni felismerni. Azt gondolom, ez nem olyan ismeret, amit egy kilenc éves gyereknek elengedhetetlenül tudnia kell ahhoz, hogy az életben sikeres legyen, viszont elvehetünk tőle nagyon sok időt és kedvet attól, hogy értelmes gondolkodásra fordítsa az idejét, és például megtanuljon valóban tanulni. Ilyen körülmények között ne m is igen lehet a gyerekek életkori sajátosságának megfelelő módszertant alkalmazni, tehát a pedagógusok is szenvednek ettől a rendszertől. Én nem kevés olyan pedagógussal találkoztam, aki ugyanúgy nem szereti ezt a fajta, a gyerekek fejébe adatokat tömő r endszert, mint ahogy mi sem szeretjük.
