Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - GUSZTOS PÉTER, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója:
921 GUSZTOS PÉTER , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót. Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság az előttünk fekvő és összevontan tárgyalt két törvényjavaslatot egyformán többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta. A bizottságban megfogalmazódott többségi vélemény ismerte tésekor mind a két törvényjavaslatnál megkísérlem röviden összefoglalni a legfontosabb vitakérdést és az abban megfogalmazódott többségi álláspontot, illetve mind a két esetben egyegy olyan vitakérdésre vagy problémára szeretném felhívni a figyelmet, amel y a bizottság többségi véleményében is megjelent. A közoktatási törvénnyel kapcsolatban az emberi jogi bizottságban a legkomolyabb, a legélesebb vita a kistelepülési iskolák körül forgott. Személyes véleményem szerint kissé sajnálatos módon az iskolabezárá si vitával kapcsolatos megszokott stílusban és hangütésben folyt ez a vita, amely nagyjából úgy néz ki, ugye, ismerjük ezt a képletet, hogy a szocialistaliberális kormánykoalíció a kistelepülések ellen van, és ezért szereti ott bezáratni az iskolákat, sze mben a politikai paletta másik felével. Ebben a vitában elhangzott az, hogy szemben ezekkel az állításokkal, évtizedes demográfiai folyamatok eredményeképpen állnak elő ezek a helyzetek, amelyek során egyre nehezebb bizonyos kistelepülési iskolákat fenntar tani. A kormánypárti képviselők elmondták a bizottsági vitában, hogy messzemenőkig támogatják a kormányprogramnak azt a kitételét, amely szerint minden egyes kistelepülésen, ahol csak lehetséges, szükséges megmenteni és fenntartani a kistelepülési iskolát. De elmondták a kormánypárti képviselők azt is, hogy a gyermekek érdeke van, kell hogy legyen mindenekelőtt és mindenekfelett. Ezért bizony szembe kell nézni azzal, hogy lehetséges olyan helyzet, amikor ezek az intézmények nem megmenthetők, lehetséges olya n helyzet, amikor ezen intézményeknek a politika által történő mesterséges lélegeztetéssel való életben tartása csupán a szegregációhoz vezet el, éppen ezért szükséges támogatni azt, hogy ilyen helyzetekben a kistelepülések összefogva tudjanak fenntartani intézményt. Itt fogalmazódott meg az egyik probléma, egészen pontosan az oktatási intézkedési tervvel és ennek a tervnek a kisebbségi önkormányzat által való véleményezésével, egyetértési jogával kapcsolatban; történetesen az, hogy mi történik akkor, amiko r több kistelepülésen közösen, a kistérség keretében tartanak fenn egy oktatási intézményt, amely kisebbségeket érint, és az adott kistelepüléseken különkülön működő kistelepülési, kisebbségi önkormányzatok egyetértési joga egymással összeütközésbe kerül. Ezt tisztázatlan kérdésnek találta a bizottság több kormánypárti képviselője. Ami a felsőoktatást illeti, itt problémaként felmerült az, hogy miközben nagyon helyesnek tartjuk a felsőoktatási törvény azon célkitűzését, amely az állami fenntartású felsőokt atási intézmények vagyongazdálkodási jogosítványait szélesíti, elhangzott az a megjegyzés, hogy ez némiképp sajnálatos módon ellentétben áll a Ház előtt épp a napokban tárgyalt államháztartási törvénymódosítás egyik passzusával, amely viszont jelentősen cs orbítja a felsőoktatási intézmények gazdálkodási szabadságát. A tandíj; a tandíjjal kapcsolatban kormánypárti képviselők a következő állításokat fogalmazták meg a bizottsági ülésen. Először is elhangzott, hogy ma a magyar felsőoktatásban tandíjrendszer van , költségtérítésnek nevezik ezt. Egy meglehetősen igazságtalan rendszerről beszélhetünk, ahol nincs átjárás például a teljesítmény függvényében a költségtérítéses és az államilag finanszírozott helyek között. Elhangzott az, hogy a magyar felsőoktatás hallg atóinak mintegy fele komoly költségtérítést fizet. Elhangzott az is, hogy ez egyfajta szociális paradoxon, hiszen nagyon sok esetben éppen a jómódú családok gyermekei, akiknek nagyobb esélyük van, mondjuk, egy nyelvvizsga megszerzésére, tudják megcsípni az államilag finanszírozott helyeket,
