Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
67 elmúlt 15 évben valamennyi kormány tett fontos lépeseket Magyarország felemelkedése érdekében, az egészségügy tényleges átalakításába azonban egyikük sem kezdett. Sok komoly p roblémát megfogalmazni, kimondani sem volt bátorság vagy politikai akarat. Az a kormányprogram, amelyet elfogadunk, szakít ezzel a hagyománnyal. Ez a kormány és a két koalíciós párt, tisztelt képviselőtársaim, pontosan tudja, hogy a rendszerváltó nagy átal akítások után most ismét reformkorszak következik. És tudjuk, hogy nem lehet egészséges, európai Magyarországról beszélni, ha az egészségügy területén nem történik lényeges változás. A kormányprogram egészségügyi fejezetének lényege: verseny a betegekért, szolidaritás a betegekkel, biztonság, minőség a betegeknek és nyilvánosság a betegek érdekében. Igen, az egészségügyi programunk lényege az emberek, a betegek mindenek felett álló érdeke, minden célt és minden eszközünket ennek rendelünk alá. Ókori ez az e lv, korszerű ma is, csak nem mindig érvényesül. A változás az új kormány hivatalba lépésével azonnal megkezdődött. Pártpolitikai szempontból érthető, ha az ellenzék úgy tesz, mintha nem látná a pénzügyi kiigazítás fája mögött a reformlépések erdejét. De ké rdezem az ellenzéktől: miért megszorítás az, ha az ápolásért a biztosító naponta 4150 forint helyett 5000 forintot fizet július 1jétől a kórházaknak? Kérdem tisztelettel: miért lenne megszorítás, ha a szívbetegek, daganatos betegek, asztmás gyerekek vagy bénultak rehabilitációjáért szintén magasabb díjat fizetünk? Kérdezem az ellenzéket: miért baj, ha nem fizetjük ki a betegek érdekében a sokszor öt percig sem tartó szakorvosi vizsgálatokat? Miért lenne megszorítás az, ha nem engedünk a kórházaknak árleszá llítást, az átlagosnál olcsóbb kezelést, és nem fizetünk, ha a beteg a folyosón fekszik pótágyon? Miért nem örül velünk az ellenzék, hogy július 1jétől a szociálisan rászoruló közgyógyellátottak az eddigi 700 gyógyszer helyett megkapják szükség esetén ing yen mindazt a több ezer gyógyszert, amit tehetős társaik megvehetnek? Az egészségügyi reform, tisztelt képviselőtársaim, egy hete megkezdődött. Ma egyes politikusok az egészségügyről beszélve néha elveszteni látszanak a józan ítélőképességüket. Nem ritka, hogy az ingyenes és mindenkinek járó, magas szintű egészségügyi ellátás megvédését ígérik, holott ez a rendszer soha nem volt ingyenes, és nem garantált egyenlő, tisztességes ellátást. Vagy nem fizetünk, vagy a nyugdíjas nem fizetett egy életen át járuléko kat? A kiszolgáltatott beteg nem arra törekszik, hogy kapcsolatokkal, hálapénzzel próbáljon jó ellátáshoz jutni? Egy szabolcsinak valóban ugyanolyan minőségű egészségügyi szolgáltatást biztosít ma az állam, mint egy budainak? Erős meggyőződéssel vallom, ho gy az egészségügy rendbetételének azzal kell kezdődnie, hogy a hamis illúziókkal leszámolunk. Mi ingyenes egészségügyet nem ígérünk a MÁVkórházban sem. Azt viszont ígérjük, hogy tisztességesek nem fogják tovább fizetni a tisztességtelenek, a járulékcsalók gyógyításának költségeit. A csalók viseljék csalásuk következményeit az egészségügyben is, ne a tisztességes betegeknek, nyugdíjasoknak jusson kevesebb, ne ők fizessenek többet! (17.30) Biztosítási rendszert teremtünk, átalakítjuk az egészségügyi rendszer t, hogy a hálapénz megszűnjön, mert mindenki tudja majd, hogy milyen szolgáltatás jár neki, hogy a területi különbségek ne jelentsenek különbséget a szolgáltatások színvonalában, az élet hosszában és minőségében, és az orvos, nővér is megéljen a fizetésébő l. Ehhez reformra van szükség. Szükség van radikális változásra, mert az évtizedek óta alig változó egészségügyi rendszer most igazságtalan, lassan működésképtelen, és nem is finanszírozható így.
