Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - A házipénztáradóról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
581 Azt gondolom, hogy két verzió lehet, amikor a mérlegben a pénz valamilyen szinten megjelenik. Az egyik, amikor a 18 százalékos adóval leadózza, és akkor eredménytartalékba teszi, tehát látjuk, a másik, amikor pénz készlet formában jelenik meg, és ez az, ami itt megjelenik adóként. Az egyik latens, a másikat nem tudjuk igazán, hogy mennyi. De egyszer s mindenkorra le kell zárni. ’90ben egy csomó kényszervállalkozó lett, a nem kiszámítható jogalkotás e szinten ránk n ézve is kritika, de szerintem az egész 16 évre igaz. Én már ’90ben is vállalkozó voltam, igen nehéz volt ezt a dolgot kezelni, fél évig kellett várni egyegy állásfoglalásra az akkori APEH áfaügyletei, a ’92es módosítók kapcsán. Tehát azt kell mondjam, h ogy a félelem valós, igazán érzékelni nehéz, hogy volumenében mennyi az az összeg, ami kint van, de rendet kell tenni, nem lehet továbbgörgetni. Ha adunk 10 százalékos lehetőséget, és osztalékon veszi ki, és az osztalékot egyéni kifizetési oldalról nézzük, és ez az osztalékfelvevő öt év türelmi időt is kaphat, akkor arra is vigyázzunk, nehogy gazdaságilag tegyük tönkre ezt a szegény egyéni vállalkozót vagy egyszerű társas vállalkozót. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kétperces idők eretben kíván szólni Tállai András, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Valóban nagy élmény így este tíz óra felé könyvelési vitát folytatni, de hát ez van a törvényjavaslatban, úgyhogy egy kicsit azért még tényleg beszéljünk róla, his zen Molnár úr felszólalása is arról győzött meg engem is, meg gondolom, másokat is, hogy nem kiérlelt a törvényjavaslat. Még hozzáteszek ehhez egy adalékot. Képzeljük el azt a vállalkozást, amely nagyberuházást végzett, és a számviteli törvény és az adótör vények értelmében gyorsítottan tudott amortizálni, és ezáltal nem fizetett társasági adót, ugyanakkor pedig az amortizáció elszámolása által ott maradt, mondjuk, adott esetben a készpénz neki a pénztárában. Mi van vele? Tehát most akkor azt mondani, hogy m ost külön 20 százalékkal leadózni, mert a kormány egyszer azt mondja, hogy jutalomként a beruházásod után - mondjuk, a járművek vagy gép, vagy berendezés után - elszámolhatod a gyorsított amortizációt, és ezáltal megmenekülsz a társasági adó elől, ugyanakk or a másik oldalon pedig hiába van meg a pénzed - mert az amortizációnak ez lényege , az pedig ott marad a pénztárban. Tehát ilyen eset is lehet, amikor ráadásul nem is tehet róla. Én nem mondom, hogy ez a több, de ilyen eset is lehet. Ez a törvényjavasla t rá is ugyanúgy vonatkozik, akinek egyébként nem kellene megfizetni adott esetben. Tehát még egyszer mondom, hogy nem kezeli az egyedi problémát, nem kezeli a kereskedőknek, illetve azoknak a vállalkozásoknak a problémáit, amelyek egyébként magas készpénz zel kell hogy dolgozzanak a vállalkozás jellegéből adódóan. Én mindössze csak arról akarom győzködni késői órában a képviselőtársaimat, hogy higgyék el, nagyon sok hibája és hiányossága van a törvényjavaslatnak, és nehogy megint úgy járjanak, hogy miután e l van fogadva a törvényjavaslat, akkor újra ide kell majd hozni a Ház elé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , mint már nagyon sok törvénnyel ez megtörtént. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kétperces időkeretben kíván szólni Kékesi Tibo r, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) :
