Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - A házipénztáradóról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MOLNÁR ALBERT (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
579 kedvezőbb adókulccsal fizessék be azt az adót, amit eddig lehet, hogy éveken keresztül elmulasztottak befizetni. Ez a törvény csak erről szól. Önnek azt kell eldönteni, amikor itt majd a gombot kell nyomni, hogy asszisztálni akare azoknak, akik évekig elkerülték ezen a csatornán az általános szabályokat, vagy nem. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kétperces időkeretben szót kér Molnár Albert, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ha egyszer elhatároztuk, hogy megpróbálunk rendet csinálni, akkor azt gondolom, elkerülhetetlen, hogy a házipénztárhoz hozzányúljunk, mégpedig azért elkerül hetetlen, mert Tállai úr legalább olyan jól tudja, mint én, hogy ha valahol hagyunk egy pici lyukat, az utána nyílássá válik, majd egy egész szakadékká válik, és ott mennek ki az állami pénzek. Nos, azt gondolom, hogy a házipénztár egyes vállalkozók kedven c adómentes zsebpénze, és egyes könyvelők kedvenc rubrikája, hisz ide gyakorlatilag ma legálisan lehet bármilyen összeget lekönyvelni, és senki nem tudja megkérdőjelezni, hogy az ott lévő összeg miért van ott. De azért azt, hogy ma közel 100 milliárd forin t van a pénztárban a magyar vállalkozóknál, azt gondolom, semmi nem indokolja; különösen nem a készpénzforgalom és a készpénzes beszerzés, készpénzes vásárlás, hisz ez arra hivatott, hogy a vállalkozás készpénzben való apró vásárlásait hivatott fenntartani , de abszolút nem erre használják a vállalkozások. Most lehetővé tesszük azt, hogy egy 10 százalékos adóval lecsökkenthetik a házipénztárban lekönyvelt összeget a vállalkozók. Azt gondolom, hogy ez a 10 százalékos adó nagyon méltányos adó ahhoz, hogy ezt a vállalkozások vállalják. Azt gondolom, hogy amit ma a költségvetési bizottságban támogattunk, vagyis a gazdasági bizottság indítványa sokkal életszerűbb, mint az eredeti indítvány, én ezt elismerem, ami azt jelenti, hogy az árbevétel fél százaléka, de min imum 100 ezer forint az a házipénztárhatár, amely ott lehet bármilyen vállalkozásnál. Azt gondolom, hogy ez méltányos és a vállalkozók számára mindenképp elfogadható mérték. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Két percre szót kér Kékesi Tibor, MSZ P. Öné a szó, képviselő úr. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én is ugyanazzal akartam volna kezdeni, mint Molnár képviselő úr, hogy Tállai képviselő úr az evát mint adót azért ostorozta, mert látta rajta azt a k aput, amin keresztül a vállalkozók a jövedelmeket ki tudják vonni az állam adóztatása alól, és egy zárt rendszert - az áfa zártkörű rendszerét - megbontva itt keletkezik egy kijárat. Elméletileg egyébként ez igaz is, és az evát másképp nem is lehet kontrol lálni, csak olyan formán, ha konkrétan rámennek ellenőrizni az evásokra. De úgy gondolom, hogy Tállai képviselő úr egy négyszemközti beszélgetésben ezt nyilván hasonlóképpen értékelné, a házipénztár ugyanilyen kapu az adóztatás elől történő pénzelvonásban. Itt semmi más nem történik, csak egy olyan, például kamat jelleggel figyelembe veendő összegnek a kamatszerű, 20 százalékos forrásadóztatása, amit a vállalkozó, a vállalkozás nem a vállalkozás céljára használ, hiszen kint van, kint parkoltatja a házipénzt árban; nem tudjuk pontosan - egyáltalán, ha megvan még , hogy mire használta.
