Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
57 A kiadás csökkenése persze azt is jelenti, hogy újra kell gondolnunk az állam feladatát, szerepét, dolgát. Lehet, hogy szakítanunk kell a közigazgatás 150 éves modelljével. Ellenzék és kormányoldal az alapkérdésben egyetért, hogy a bürokrácia túlméretezett és drága, a döntéshozatal pedig lassú és pazarló. Európa, sőt a fejlett gazdaságú országok nagyon hasonló problémákkal küzdenek. Nemrég vettem részt az OECD párizsi közgyűlésén, ahol szinte minden fejlett ország egymástól függetlenül azt mon dta el, hogy a problémák közül hármat tud kiemelni: a költségvetési hiány túlfutását, a magas olajárakat és a magas kamatokat. Minden egyes ország a reformok szükségességét hirdeti. Nincsen pedig másolható modell, nincs átvehető gyakorlat, a megoldást magu nknak kell kiizzadnunk. Nézzünk néhány példát! Franciaország egy igazán etatista állam, a közigazgatás példaképe; most éppen 12 ezer köztisztviselőt bocsát el. Ez nyilván csak a kezdet, hiszen ők is tudják: legalább ötvenszer ennyit kellene. Mindenesetre ú gy tűnik, hogy a francia politikai elit is kezdi felismerni, hogy a túlméretezett bürokrácia megöli a versenyképességet. Vagy nézzük Olaszországot! Berlusconi bukása után most Prodi középbal kormánya készül jelentős költségvetési megszorításokra; állítólag olyan mértékűre, hogy ebbe még maga Margaret Thatcher is belepirulna. Nézzük Németországot, szó volt már erről: Angela Merkel, az új vaslady egészségügyi és új nyugdíjbiztosítási rendszert és a munkaügyi piacot igyekszik új alapokra helyezni, és ő is nyu gdíjemelésekre kényszerül. A magyarok, tisztelt képviselőtársaim, lehetnek ambiciózusabbak, mint az öreg Európa. Ha most sikerül, akkor hosszú évek után ismét egy olyan történetet írhatunk meg, amit idéznek, ami példa lehet nagyon sok olyan ország számára, ami hasonló problémákkal terhelt. Ehhez azonban következetesen végig kell menni azon az úton, amit megkezdtünk. Ha a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál bevezetendő változásokról beszélünk, akkor megismételhetem, hogy legelsőként újra kell definiálni , hogy mi is az állam dolga, és milyen feladatokat érdemes esetleg piacosítani. Igen, a privatizációról beszélek. A feladatok kiszervezése nem azt jelenti, hogy egyik egységből a másikba tesszük át az embereket, mint ahogy az elmúlt 16 év gyakorlata nagyon sokszor ezt hozta, hanem hogy valóban feleannyi emberrel, feleannyi pénzért jobb minőségű szolgáltatást kínálunk. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban egy év alatt körülbelül 15 milliárd forinttal sikerült csökkenteni a gazdálkodás költségeit. Vagy nézzük az útigazgatás reformját: ma már az M7es legújabb szakaszán 1 kilométernyi autópályára kilométerenként 1,3 milliárd forintos ajánlat érkezett be. Önök nagyon sokszor a fejemhez vágták, hogy ez miért volt az elmúlt években több mint 2 milliárd. Most 1,3 milliárd, és állítom, lejjebb is lehet vinni. Vagy nézzük a vasúti reformot: 13 év után, a tavalyi év elején egy újabb, egy új vasúti törvény született meg. Ez az új vasúti törvény végre kijelöli azokat a kereteket, amelyekkel valódi közszolgáltatást és egy olyan minőségű és méretű vasúti állományt lehet megtartani és fejleszteni, amelyet Magyarország elbír és Magyarország igényel. (16.50) Az energiapiac liberalizációja a következő ilyen nagy feladatunk. Elmaradt, az elmúlt 16 évben nem indult igazán meg a verseny energetikában a legkisebb fogyasztók iránt. Megindult a verseny, mondjuk, távközlésben, és nézzük, mi az eredménye: lejjebb mentek az árak, bővült a szolgáltatási kínálat. Ugyanezt kell végigcsinálnunk energetikában . Utalhatnék a külföldi beruházások ösztönzésére. Itt adjunk, ha lehet, még egy lendületet, mert nagyon fontos látni, hogy a magyar cégeknek, a magyar kis- és közepes vállalkozóknak a legnagyobb piaca, hogyha külföldiek Magyarországra jönnek termelni, benn ünket választanak, itt
