Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
423 megfontolási időszak volt, hanem lényegében egy alkotmányos rendelkezés végrehajtásának az elmulasztása. Akkor viszont néhány év alatt ezt a mulasztást pótolják, megteremtik a választott regionális önkormányzatokat Olaszországban. 1983tól pedi g megkezdődik Itáliában a regionalizmus továbbfejlesztésének folyamata. Természetesen 1983 és ’87 között még nemleges válasz születik a felvetett reformjavaslatokra, ’92 és ’94 között ismét; ’9496ban, a Berlusconiidőszakban nem a parlamentet próbálják v itaterepül felhasználni, hanem kormánybizottságot hoznak létre. 199798ban hosszas viták eredményeképpen kialakul egy koncepció, kialakulnak a normaszövegek is. 1998ban az olasz jobboldal úgy reagál a felvetett regionális reformokra, mint ahogy most a ma gyar jobbközép politikai erők. Ennek ellenére 1999ben, majd 2001ben két alkotmánymódosító törvénnyel sikerül a regionális berendezkedést egy jóval magasabb szintre emelni. (16.30) Spanyolországban az 1978ban elfogadott alkotmány nyomán 197983 között te remtik meg az autonóm közösségek hálózatát. Spanyolországban az ottani speciális problémák megoldására autonóm regionális rendszert hoznak létre, melynek egyik továbbfejlesztő lépése éppen az elmúlt hetekben történt, az elmúlt vasárnap a katalánok szavazta k is a már elfogadott statútumról, és noha az ottani választási részvételi arány 49,41 százalék volt csupán, de a szavazók 74 százaléka támogatta az autonómia kiszélesítését. Számos más országban kísérletek történtek arra nézve, hogy regionális berendezked ésre térjenek át, illetőleg valódi államigazgatási, önkormányzati modelleket, modellkísérleteket valósítottak meg. Ez történt például Svédországban. Valóban igaz az, hogy nem minden regionalizálás jelent tényleges érdemi változtatást, például Lengyelország ban visszatértek egy régebbi berendezkedéshez, nem decentralizálták a kormányzati jogosítványokat, ezért ott éppúgy nem beszélhetünk valóságos regionális reformról, mint Szlovákia esetében sem. Szemben álle a magyar hagyományokkal a regionalizmus? Abban a z értelemben igen, hogy ilyen berendezkedés eddig nem létezett. Abban az értelemben nem, hogy régiókat már régóta próbálnak megteremteni, bár ezeknek a neve korábban közigazgatási kerület volt. Először II. József tett erre kísérletet, azután a Bachkorszak ban merült fel egy ilyen megoldás, majd Gömbös Gyula nemzeti munkatervében is megfogalmazódtak olyan elképzelések, hogy a vármegyék felé közigazgatási kerületeket építsenek ki, 1946ban pedig az ErdeiBibóféle tervezetben szerepeltek közigazgatási kerület ek. Valóban igaz az, hogy minden történelmi próbálkozás a centralizációt szolgálta, talán ezért is gondolják ellenzéki képviselőtársaink azt, hogy a mostani elképzeléseknek is ez a célja. De a regionalizmus gondolata nem idegen a rendszerváltás óta sem. Hé tfői felszólalásomban még a politikai vitanap keretében hangzott el, már utaltam arra, hogy 1993 végén a Belügyminisztériumban elkészült egy olyan koncepció, amely a magyar önkormányzati és államigazgatási rendszert a kistérségekre és a régiókra kívánta ép íteni; ez még az MDF kormányzása alatt történt. 1998ban a FideszMDFFKGPkormány programja - az Új évezred küszöbén - szintén megfogalmazta azt a feltételezést, hogy meg kell vizsgálni 2001ig a választott regionális önkormányzatok létrehozásának a lehet őségét. Ezt a követelményt az 1052/1999. számú kormányhatározat megismételte. Meg is kezdődött egy államigazgatási regionalizációs folyamat, de a választott regionális önkormányzatok létrehozásának megvizsgálása terén nem sok történt. 199899 fordulóján St umpf István akkori kancelláriaminiszter, Szegvári Péter helyettes államtitkár és mások is nyilatkozataikban, interjúikban utaltak arra, hogy közeledik a regionális reform, amelyik
