Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
43 József a következőket mondta: “Úgy akarnak beszélni, mintha mindaz, ami jó, már ők tették volna, s abból a válságból, amibe ők vitték az országot, ők tudnák leg jobban kivezetni.” Megismétlem Antall József mondatát: úgy tesznek, mintha ezt a válságot nem önök okozták volna. Azt ígértem az alkotó ellenzékiség kapcsán, hogy kérdéseket teszek fel önnek, amire remélem, a válasz nem az, hogy lárifári. Konkrét kérdéseke t szeretnék feltenni, és konkrét válaszokat várok. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Amikor a költségvetési törvényben ön 4,7 százalékos GDParányos hiányt tervezett, akkor tisztában volte azzal, hogy hány nyugdíjas él Magyarországon és hány közalkalmazott va n? Tudniillik ebből az következik, ha tisztában volt, hogy a hiány ezekből nem fakadhat, tehát másban kell megjelölni a hiány okát. A 4,7 és a 9,7 százalék közötti különbségnél se a nyugdíjasokra, se a közalkalmazottakra ne hivatkozzon! Mi történt itt fél év alatt, amiről ön nem tudott? Azért kérdezem meg, hogy készülteke hatástanulmányok a költségvetési törvényhez, mert azt hallom az MSZP frakcióvezető asszonyától: csak menet közben jöttünk rá, hogy a hiány milyen mértékű. Sőt örömmel vettem, hogy a Szaba d Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének visszatért a humorérzéke, mert azt állította a közszolgálati tévében, hogy csak a választás után tudták meg, hogy mekkora a hiány mértéke. Persze ez a koalíciókötésben nem zavarta meg. Csupán érdekes dolog, hogy h a a kormánypárti képviselők, frakcióvezetők ilyen információval rendelkeznek az ország állapotáról, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy mit várnak az ellenzéktől, milyen információkkal rendelkezzen az ellenzék. A legproblémásabb kérdés álláspontom szerin t az, hogy ez a pénzügyi válság csak következmény, egy erkölcsi válság következménye. Súlyos erkölcsi válságban vagyunk, mert amikor a miniszterelnök úr itt az expozéjában, a beszédében azt állította, hogy be kell fektetni a jövőbe, ez az egy mondat talán az, amiben egyetérthetünk, csak azt gondolom, hogy másképp gondoljuk a jövőt. Mi a jövőt - az ország demográfiai helyzetének figyelembevételével - nem egy pénzügyi befektetésnek gondoljuk, amelyik bármelyik országban, Kazahsztánban, Bulgáriában, bárhol tör tént, hanem itt, Magyarországon szeretnénk a jövőbe befektetni, azokkal a családokkal együtt, és életlehetőséget biztosítani azoknak a családoknak, amelyek vállalják a jövőt, vállalják a gyermeknevelést. Végiggondolták már, hogy ez a csomag szociálisan hog yan fogja érinteni a családokat? Végiggondolták már azt, hogy ezen farba nevezetű csomag kapcsán hogyan érinti a gázáremelés a családokat? Majd egyszer a gyermekszegénység ellen való retorikával fognak fellépni, miközben majd a gázáremelésnél nem fogják fi gyelembe venni azt, hogy ki hány gyermeket nevel, legfeljebb ne fürödjön a gyerek. Majd visszatérünk arra, mint gyermekkorunkban, hogy hetente egyszer fürödhet. A legnagyobb probléma az, hogy amikor be kell fektetnünk a jövőbe, akkor nem szabad olyan rende lkezéseket hozni, ahol a nőket meddővé teszik (Közbeszólások.) vagy tehetik; nem szabad olyan rendelkezéseket hozni, amelyekkel lehetetlenné teszik a gyermekeket nevelő családokat. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Szeretnék választ kapni arra, hogy ön tisztáb an volte ezzel, amikor 4,7 százalékban határozta meg a költségvetési hiányt; akkor álltake az ön rendelkezésére kellő adatok és voltake hatástanulmányok? És tude válaszolni arra a kérdésre, hogy a 4,7 százalékból hogyan lett 9,7 százalék? Mi történt a fél év alatt? De kérem, hogy a nyugdíjasokra és a közalkalmazottakra ne hivatkozzon, mert ezt decemberben is tudták. Tude arra válaszolni,
