Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP):
384 és elnézést, hogy ezt vetettem föl , hogy Budapesten hány polit ikus foglalkozik a politikával, mondjuk, kétmillió ember esetében. Sokkal több annál, mint amennyit ön is mondott egyébként, hiszen ha az összes kerületet megnézzük és összeadjuk azoknak a számát, az önmagában sokkal több. Én azt próbáltam meg zokon venni, hogy egy kistelepülésen egy képviselő az elmúlt négy év folyamán föl sem vette a tiszteletdíját, csak azért, hogy több maradjon benn az önkormányzat költségvetésében. Most ezzel a rendszerrel csökkentjük a tiszteletdíját, és onnantól fogva kevesebb marad - hiszen ezután sem fogja fölvenni, ha megválasztják - az önkormányzat költségvetésében. Erre próbáltam meg rávilágítani. Miről szól az egész történés? 13 ezer milliárd, igen, a közszférában hihetetlen mértékű átalakítást végzünk, és innentől fogva majd Ma gyarország egyensúlyi helyzete rendbe fog kerülni. Nem ettől fog rendbe kerülni. Meg kellene vizsgálni, és valóban minden egyes cselekvés vagy törvényalkotás előtt nagyon komoly anyagot kellett volna letenni az asztalra, hogy eddig ez miért ennyibe került. Ez a cél, ehhez a célhoz ennyi forrást fogok hosszú éveken keresztül rendelni, és ezzel ezt a hatást érem el. Hiszen a legnagyobb probléma ott van, hogy feladatokkal láttuk el az önkormányzatokat, viszont forrást nem biztosítottunk számukra. Ha történt is változás, akkor is azt mondta a kormány: a 40 százalékát állami költségvetésből finanszírozom, a többit tessék kigazdálkodni. És a problémák itt kezdődtek. Menjünk vissza az autópályaépítésre: 2,8 milliárd volt egy kilométer (Az elnök a csengő megkocogta tásával jelzi az idő leteltét.) , tegnapelőtt Kóka úr azt mondta, hogy 1,2ből is meg lehet csinálni. Akkor miért nem csináltuk eddig annyiért? ELNÖK (Lezsák Sándor) : Megadom a szót két percre Ecsődi László képviselő úrnak, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. EC SŐDI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször felvetődik, hogy minden megoldódna, ha több forrás jutna az önkormányzatokhoz. Bizonyára javulna a helyzetük, ha több forrás jutna, csak amikor arról van szó, hogy valahogy több fo rrást kellene előteremteni, mondjuk, takarékoskodni, az önkormányzati rendszeren belül valamit megtakarítani, akkor önök azt mondják, hogy nem. Tegnap arról volt szó, hogy adóbevétellel kellene valahogy növelni a forrásokat. Önök azt mondták, hogy nem. Akk or tessék megmondani, miből! Meg kellene mondani - mindennek keresztbe feküdni, azt lehet. Van egy nagyon egyszerű dolog. Azért vetem fel, mert úgy tűnik, hogy erről elfeledkeznek képviselőtársaim. Szeretném előtte leszögezni, hogy semmi bajom sem Budapest tel, sem a megyei jogú városokkal, senkivel, tehát az nem nagyvárosellenes, nem Budapestellenes, amit most mondani szeretnék. A történelmi hagyományaink ápolása mellett elfeledkezünk arról, hogy megváltozott a világ, kitárult a globalizációból adódóan min den tér. Ha Budapestnek egy megyei jogú város versenytársa akar lenni, önmaga nem lehet versenytársa nagyságából, gazdasági potenciáljából adódóan egyáltalán, csak akkor, ha régióba szerveződik. Egy párszázpárezer fős kistelepülés nem lehet versenytársa a megyei jogú városnak, csak akkor, ha kistérségbe tömörül, és összefognak. Ahhoz, hogy hozzájussanak különböző lehetőségekhez különböző szinteken, ezt meg kell tenni. Mert lehet vitatkozni azon, hogy ez nem jó, csak néha az önkormányzatiságot meg kellene o lyan szempontból nézni, hogy az ott élő emberek érdekei mit diktálnak. És ha azt nézzük, akkor talán közelebb jutnánk a megegyezéshez. Ragaszkodunk a megyéhez. Semmi bajom a megyével. De milyen megye az, amelyiknek ma nem része a megyei jogú városok? Meg k ell nézni, hogy a megyei jogú város kórházának és a
