Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
368 évben van? Van egy ellenérv: ha középre helyezzük, a ciklus közepére, akkor kétszer bolondítjuk meg az országot érveléssel. Az miért jobb? De nem ez a fő érv. A fő érv az, hogy létezik alkotmány, az alkotmánynak előírásai va nnak, főhajtással kell fogadnunk minden alkotmányos szabályozást, de van alkotmányosság is. Utalnék 1994re. Hölgyeim és uraim, akkor is baloldali koalíciós kormány volt ősszel, és talán másfél hónappal az önkormányzati választások előtt változtatott az ön kormányzati törvényen. Itt most már jelölik az embereket, akik majd képviselők lennének különböző településeken - már szót váltanak, már bemutatnak , hogy ki lesz a listavezető, meg a főpolgármester, folynak már ilyen természetű tárgyalások, és akkor bero bbanunk egy olyan természetű intézkedéssel, ami minden alkotmányossági moralitást sért. Hát minek megváltoztatni, illike megváltoztatni e miatt az abszolút nem olyan gyötrően fontos kérdés miatt? Meg hogy hányan legyenek a képviselőtestületekben - minek mindez? Minek ez a rohanás egy olyan kérdéskörben, ami sokkal fontosabb annál, ha a magyar államépítmény egészét nézzük, mint ami itt elhangzik? Szeretném nagy hangsúllyal alátámasztani, hogy mérhetetlenül bosszantó némelykor, hogy a területfejlesztési kér dések és a közigazgatás napi rítusai közti különbségtétel egyszerűen nincs meg. Ki hiszi azt el, hogy ez a két kérdés azonos? A kérvényt beadó, ügyeit intézgető állampolgár, a hatósági másodfok hol van? Nagyon kevés itt az idő, de úgy hiszem, úgy, ahogy va n, a törvényt most az ellenzéknek nem szabad megszavazni, de lehet, hogy tárgyalni kell egy új törvényről. Mert a magyar közigazgatás egyik gyengesége például a jegyzők egzisztenciális kötöttsége a választott testülethez. Vegyük tudomásul, hogy soha ilyen nem volt. A jegyző hatósági személy, közigazgatási feladatot lát el. Ahhoz, hogy felvegyék, elbocsássák, fegyelmit indítsanak, a felettes közigazgatási szerv hozzájárulása kellett mindig, ez is magyar hagyomány. Egy elnyomott jegyző - ne lehessen azt monda ni egyetlen polgármesternek sem. Megint egy valóságos idézet: vittem magammal a jegyzőmet. Tehát van itt min változtatni. A szocialista örökség az ágazati irányítás mániája és elve. Ebből alakultak ki a dekoncentrált szervezetek. A 16 évvel ezelőtti vitáka t nem akarom feleleveníteni. Hát persze, hogy a megyei közigazgatás körébe kell áthelyezni számtalan olyan jogosítványt és hatósági másodfokot köztük, ami jelenleg dekoncentrált szervezet formájában működik. Nagyon meg kell fontolni, hogy mit, de ez irányb an el kell érnünk azt, amit egykoron a magyar közigazgatás, mert ha kitesszük azt a 40 évet, ami ’45 után, de főleg ’50 után történt, akkor bizony látunk ám egy rendkívül eredményes közigazgatást. Nekem életkori szomorúságom, hogy ha ez a törvény elfogadás t nyerne, másodszor kellene hogy részese legyek a magyar közigazgatás szétdúlásának, merthogy emlékszem arra a pokoli zűrzavarra ’5051ben a tanácsrendszer létrehozása során, ami tartott ’515253ban, amikor senki nem tudta, hogy mit szabad, és mit nem. Hölgyeim és Uraim! A Magyar Demokrata Fórum programjában meglehetősen részletesen szerepelnek egyéb kérdések is. Igenis, kellene a közigazgatási bíróság a maga sajátos eljárási rendszerével, továbbá szakavatott bírák és szakavatott közigazgatási szakembere k együttes döntésével. Ehhez kellene itt egy új törvényjavaslat, és folytathatnám tovább mindezt, ha ez az átkozott idő nem járna le. Végül, ami az olcsóbbítást jelenti, hölgyeim és uraim: ha listás választás lenne, akkor egy napon lehetne az összes, és ez 6 milliárd megtakarítást jelentene; akár az önkormányzati, akár az országos lehetne tényleg egyfordulós, nem úgy, ahogy ma van.
