Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
323 DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mainál takarékosabb elhelyezés és a minisztériumok közötti szorosabb szakmai együttműködés érdekében kialakításra kerül egy magántőkéből épülő, hosszú távra bérelhető kormányzati negyed - olvashatjuk a megszorító csomag tervezett intézkedései között. Hivatalos állítás szerint a mostani irodatérnek a fele is elég lesz, azaz 350 ezer négyzetméter helyett, mondjuk, mintegy 160 ezer. Azt is mondják, hogy a szóban forgó területet a közeljövőben pályázat útján választják ki, annak ellenére, hogy a tavalyi év során a kormány megrendelésére több tanulmány is készült ebben a témában, és ezek erősen behatárolták a szóba jöhető területet, külön hangsúlyozva ezek közül azokat, amelyek pillanatnyilag állami tulajdonban vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt hét végén pedig már arról is beszéltek, hogy hamarosan megkezdik a k ormányzati intézményeknek jelenleg otthont adó, nagy értékű belvárosi ingatlanok értékesítését. Nos, az elképzelés a minisztériumok integrációját illetően bizonyára jó ötlet, de képtelenül rossz lehet minden más szempontból. Áttekintve a nemzetközi gyakorl atot, megállapítható, hogy nem található egyetlen olyan ország sem, amelyik bérelt kormányzati épületben működne. Elgondolkodtam, vajon hogyan ítélnék meg azt, aki azzal állna elő, mondjuk, Washingtonban, hogy lízingeljék a Fehér Házat vagy adják el a Pent agont. Egy ilyen javaslat bizonyára köznevetség tárgya lenne nemcsak Washingtonban, de nyugodtan állíthatjuk, Párizsban éppúgy, mint Moszkvában. Tessék végiggondolni, milyen megalázó, az államiságot nevetségessé tevő helyzet lenne, ha a háziúr úgy gondolha tná, hogy mondjuk, felmondja a bérletet, a miniszter pedig szíveskedjék a csapatával oda vonulni, ahová akar! Tisztelt Képviselőtársaim! Persze itt elsősorban nem a nevetségesség a meghatározó, hiszen attól sokkal, de sokkal fontosabb kérdés is van, mégped ig a szuverenitás. Vajon ki vállalhat felelősséget a nemzetbiztonsági kockázatokért, ha a tárcák vezetői és irányító testületei bérirodákban tevékenykednek? Máris van ilyen probléma! Tessék végiggondolni, micsoda előnyt élveznének azok a szemfüles cégek, a melyek idejekorán értesülhetnének egyes minisztériumok álláspontjáról, például vadászgépek beszerzése esetén vagy gyógyszerügyben, esetleg nagyberuházások előkészítő fázisában! Egy szó mint száz: felbecsülhetetlen politikai és gazdasági kockázata van egy b érirodaházban működtetett államvezetésnek. Tisztelt Ház! Bizonyára senkit nem lep meg az itt jelenlévők közül, hogy a törvények egy ilyen beruházás megkezdése előtt szakhatóságok tucatját érintő egyeztetési, engedélyeztetési eljárássorozat végrehajtását ír ják elő. Az MTI megkérdezte a Fővárosi Önkormányzat illetékes bizottságának, a várostervezési és városképvédelmi bizottságnak az elnökét, valamint Budapest leköszönt főépítészét, hogy mi történt ezzel kapcsolatban. A válasz lehangoló volt: egybehangzóan ál lították, semmilyen egyeztetés nem volt eddig a főváros és a kormányzat között ebben a témában. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, nem kell hangoztatni, hogy erre mekkora szükség lett volna - bizony, nagy. Nehogy megismétlődjenek a Margitszigeten zajló uszodabővítés során elkövetett hibák és mulasztások! Le kellene egy kicsit állni ezzel a kapkodással, legalább addig, amíg hitelt érdemlően kidolgozzák, hogy mindez mekkora egyszeri beruházási költséggel járna, hogy a kormány honnan és hogyan tudná e zt előteremteni, hogy milyen összeggel lehetne ütemezett befejezés reményével egy ilyen programot megkezdeni és kivitelezni, hogy mennyibe kerülne egy ilyen, minden szempontból korszerű épületegyüttesnek az éves üzemeltetése, és hogy
