Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
321 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szintén napirend előtti felszólalásra “Demokráciánk védelmében II.” címmel jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, MDF. Öné a szó, fra kcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napirend előttit dr. Dávid Ibolya elnök asszony mondta ugyanezzel a címmel, és egy sajátos veszélyre, a korrupció terjedésére hívta fel a figyelmet. Engedjék meg, hogy ugyanezen cím alatt én ma egy másik, talán látens veszélyre hívjam fel a figyelmet. Meglehetősen nagy a zavarodottság ma ebben az országban. A választópolgárok nem tudják, hogy értelmezzék a jelenlegi helyzetet, hiszen alig v agyunk két hónappal túl egy választáson, egy olyan választási kampányon, amely az elmúlt 16 esztendő legintenzívebb választási kampánya volt, és egyszer csak azzal szembesülnek, hogy az a soksok szép ígéret, ami a kampány során egyik oldalról, másik oldal ról elhangzott, az most valahogy levegővé vált, és ahogy elkezdődnek a törvények vitái - különösen a tegnapi nap volt egy ilyen, az adótörvények vitái , akkor azt tapasztalják, hogy szeptember 1jétől nehezebb lesz az életük. Több adót kell fizetniük, ha bemennek a boltba vagy a benzinkúthoz, vagy bárhova, majdnem mindenhol többet kell majd fizetni az áruért, a szolgáltatásért, a fizetésük valamivel kevesebb lesz, mert az adólevonás megemelkedik, és ilyenkor nyilvánvalóan eszükbe jut, és felteszik azt a ké rdést, hogy vajon miért büntetnek engem. Vajon mi az én bűnöm, mit követtem el, hogy az én életem most nagy hirtelen, minden előzmények nélkül egyszer csak rosszabb lesz. Mi ennek az oka? Nyilván elkezdi az okokat keresni, és ahogy az okokat keresi, nehéz lesz a felelősöket azonnal megtalálni. Nyilván arra fog gondolni, hogy a politika úgy, ahogy van, az egész felelős ezért, hiszen ígérgetések nagyjából minden párt részéről elhangoztak. Aztán utána azt mondja, hogy talán a kormány a felelős, de akkor meg be lezavarodik, hogy miért őket választotta. Milyen helyzet ez? Félre lettem vezetve, be lettem csapva? És a végén nem az a konklúzió, hogy valaki konkrétan felel ezért a dologért, hanem magába az intézményrendszerbe vetett hite inog meg. A demokráciába vetet t hite inog meg, hiszen 1990ben meg ’89ben nem azért óhajtotta olyan erőteljesen az egész nemzet a rendszerváltást, hogy aztán rosszabbul éljen. Nem azért vágyta a rendszerváltást, hogy a rendszerváltást követő 16. esztendőben olyan megszorító csomagot k elljen elviselnie, ami még csak az egyensúlyt akarja helyreállítani, nem fejleszteni akar, hanem a lecsúszást akarja megakadályozni és meggátolni. Azt hiszem, az lenne tisztességes a politika részéről, különösen a kormányoldal részéről - aki azért, lássuk be, nagy részben, sőt döntő részben okozója a mostani helyzetnek , ha úgy állna a választópolgárok sokasága elé, hogy ezt tisztességgel elismerné; becsülettel elismerné, hogy bizony nagyon nagy hibákat vétettünk az előző négy esztendőben, a mi döntéseink következménye az, hogy mi most ilyen helyzetbe kerültünk, az ország és a nemzet tízmillió polgára. Ezt azért kell megtenni, mert különben nemcsak a Szocialista Pártba, nemcsak a Szabad Demokraták Szövetségébe vetett hit vagy bizalom inog meg, hanem végső s oron meginoghat magába az intézményrendszerbe, az egész demokráciába vetett hit. A demokrácia védelme pedig közös felelősségünk. 1990ben közösen tettük le a garast az asztalra, közösen, minden párt, amely a parlamentben van, a parlamentbe jutott akkor és később, óhajtotta, akarta, vágyta a demokráciát. Hát, akkor védjük meg! És ha vannak ilyen látens veszélyek, akkor ezekre készüljünk fel, és azt hiszem, hogy ezt őszinte, tiszta, becsületes szóval meg tudjuk tenni. Ez kötelessége minden szereplőnek, aki a politikai életben részt vesz, különösen annak az oldalnak, amelyik kormányzati felelősséget
