Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (dr. Áder János): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
264 Elmondtam, itt senki nem örül annak, hogy a bevételeket kell növelni a költségvetés helyzete mi att, ami olyan, amilyen. Azt is elmondtam a felszólalásomban, hogy mindennek mi az oka. A vállalkozók terhei növelésének sem örül itt senki; megjegyzem, ugyanakkor viszont azok a fejlesztési források, amelyek 1000 milliárd forint/év összegben jönnek Magyar országra, több lehetőséget biztosítanak számukra, ezért úgy gondolom, hogy ott meg némileg lehet őket kompenzálni. Az intézkedések célja pedig az, hogy utána viszont egy kiegyensúlyozottabb fejlődés elé nézzen a gazdaság. Ez az, amit önök képtelenek megért eni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Tukács (Sic!) István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tukacs István vagyok. Már a jegyző úrnak sem sikerült a parlament alakuló ülésén ezt szépen elmondani - de nem ez a lényeg. A vitában három elemet szeretnék érinteni, a két különadó kérdését és a pénzintézeteket járadék formájában 20 százalékkal kvázi adóként adóztató tervezetet. Én a törv ényjavaslatok vitájára készültem, bár eddig kevés valóságos vitát hallottam magukról a törvényjavaslatokról. Azért nem hallottuk ezt, mert az előterjesztés mellett érvelő kormánykoalíciós képviselők természetesen megpróbálnak vitaként tálalni bizonyos sark alatos kérdéseket, azonban a válaszok erre inkább az előző ciklus elemzésében és főleg a választási kampány elemzésében merülnek ki, mármint a felelősség kérdésében és másban. Ha ez így szokás, akkor én sem fogok ettől eltérni, mégis szeretnék három érvet említeni a benyújtott tervezetek mellett. Elvárható és méltányose a szolidaritási elv érvényesítése ezekben a tervezetekben? Elvárható is, méltányos is. Amikor azt mondjuk, hogy 2007ben 6,5 millió forint jövedelemhatárnál az efeletti összeg 4 százalékáva l járuljanak hozzá az ezek szerint tehetősek a közkiadásokhoz, ez igazságos is, méltányos is. Méltányos azért, mert azok, akik többet tudnak vállalni, többet kell hogy tegyenek ezekhez a kiadásokhoz. A második elem: méltányose, hogy megtesszük ezt a nyere séges társaságoknál, és egyben kivonjuk azokat a társaságokat és szervezeteket, amelyek nem képesek a nyereségük után fizetni? Igen, ez így van. Végül a harmadik, amit említenék: méltányose az a logika, mely szerint egy hitelintézet esetében azt mondjuk, hogy ha az állam kamattámogatást ad, akkor az ezáltal bővülő keresletből, az ebből származó haszonból részesülni akar? Igen, természetesen az. És ez más logika, mint versengő pénzintézeteket a maguk jó termékeik után nyereséges pénzintézetként csak a nyere ségért adóztatni. Ez a logika azt mondja, hogy ha közpénzből, költségvetésből teremtünk keresletet ezeknek a hitelintézeteknek, akkor elvárható, hogy hozzájáruljanak közös kiadásainkhoz. Mindezeknek az intézkedéseknek a tétje 250 milliá rd forint a következő évben. 250 milliárd forint, durván 50 milliárd forint a hitelintézetektől és 200 milliárd forint azoktól, akiknek a szolidaritását kérjük. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az egyensúly megteremtéséhez szükséges és megalapoz. Megalapozza azt az időszakot, amikor a koalíció a kormányprogramot hajthatja végre. Szeretnék kitérni a választási kampány időszakára és az ezzel kapcsolatos vitára.
