Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
27 És tisztességes párt, tisztességes kormány, ha az országhoz fordul, legalább három kérdésre előzetesen választ ad. Az első kérdés úgy szól: hogyan és milyen feltételekkel vállalható ez egy baloldali párt számára? A második úgy: jól vane összerakva konkrét intézkedéseiben ez a program? A harmadik úgy: hogyan viszonyul mindez a választási programhoz, a választási vállalásokhoz? Kezdjük az elsővel: miért , milyen okból és milyen feltételekkel vállalja fel ezt a programot - reformokat és kényszerintézkedéseket egyaránt - a magyar baloldal? Hát nem merő politikai hedonizmusból, az egyszer biztos; feltételezem, ezt az ellenzék is tudja. De ha muszájHerkulesk ént mégis csinálnunk kell, akkor két szempontot - éppen, mert baloldaliak vagyunk - mindvégig szem előtt tartunk, ez az a két szempont, amin az intézkedések során a szocialista frakció őrködött és őrködni fog a továbbiakban is. Az egyik szempont az, hogy a z elkerülhetetlen többletterhek elosztása a lehetőségekhez képest méltányosan és igazságosan történjen, hogy a költségvetési egyensúly mellett a társadalmi arányosságot is figyelembe vegyük. Ezért van az, hogy az átlagjövedelmek minden nehézség ellenére a jövőben az eddiginél kisebb jövedelemadót fizetnek, hogy így a munkavállalók háromnegyede a legalacsonyabb adókulcs szerint adózik majd, ami egy kétkeresős, átlagjövedelmű családnál havonta körülbelül ötezer forint megtakarítást jelent - ez nem ellensúlyoz teljes mértékben más hatásokat, de nagy részében bizony megteszi ; ezért van az, hogy ugyanakkor a havi félmilliónál többet keresők az eddiginél több szolidaritási jövedelemadót fizetnek. Az arányosságot célozza, hogy minden ellenkező törekvéssel, minden ellenkező kemény érdekérvényesítéssel szemben a terhekből nemcsak a munkavállalók, hanem mások vállára is akarunk tenni, a munkaadókéra és az államéra is. Ezért fizet majd többletet az a pénzintézet, amelynek államilag támogatott hitelnyújtásból van nagyo bb nyeresége, ezért van az elvárt nyereség után fizetett adó, ezért van a nyereségadó növelése is. A második fontos szempont, amit baloldaliként végig érvényesíteni akarunk az intézkedésekben, a saját munkánkban is, az az, hogy az egyensúlyprogram ne keres ztezze, hanem ösztönözze a reformokat, ne keresztezze, hanem ösztönözze azokat a lépéseket, amelyek a közigazgatás vagy az egészségügyi szolgáltatások emberségesebbé, tisztességesebbé és korszerűbbé válását szolgálják. Mert takarékoskodni lehetne az államo n egyszerű elvonásokkal is, ezt sok kormány kipróbálta, mi is, a Fideszkormány is, amikor a választási évek mindig felszökő hiányát próbálta valamelyest mérsékelni. Annak idején a Fideszkormány első évében, nem érthetetlenül, nem is indokolatlanul, egy k örülbelül 600 milliárdos kiadáscsökkentőbevételnövelő csomaggal állt elő, ez az inflációval felszorozva majdhogynem megegyezik a 2007ben számunkra esedékes 1000 milliárdos nagyságrenddel. Nyilván nem a jó szándékukon múlt, hogy az eredmény nem lett tartó s, hanem azon, amin a mi 2003as óvatos takarékossági intézkedéseink is csorbát szenvedtek, azon, hogy a takarékosság nem párosult eléggé valódi reformokkal, és olykor talán keresztezte is azokat. Ha ezt a két szempontot, a terhek arányos megosztását és a reformlépésekkel való egymásra épülést meg tudjuk őrizni, akkor baloldaliként is van alapunk az emberektől megértést és együttműködést várni - akkor, de csak akkor. A második kérdés, amit föltettem magamnak, magunknak, és szintén jogos vita tárgyát képezi, sőt ennek kellene a valódi vita tárgyának lennie: jól vane konkrét elemeiben összerakva ez az intézkedéssor? Ennek a dilemmának több oldaláról beszélt vitaindítójában a miniszterelnök
