Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
222 milliárd forinttal haladja meg azt az összeget, amennyit ebből a célból kifizettünk 2002ben. A következő tétel a 13. havi nyugdíj kifizetése volt. Ez mostanra már 160 milliárd forinttal többel haladja meg a 2002ben kifizetett összegeket. Én nem hallottam, hogy ezt nem kellett volna, sőt 14. havi nyugdíj ígéret éről hallottam az önök választási kampányában. Ezt ugye megelőzte egy egyszeri juttatás a nyugdíjasoknak, amelyet tegnap Aszódi képviselő úr kifogásolt, hogy miért nem építettük be. Azt felejtette el csak elmondani, hogy ezt annak idején 1999. január 1jét ől a Fidesz szüntette meg azzal, hogy megváltoztatott egy törvényt, és ez a válaszom Tállai képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy ilyen se volt még, hogy valaki egy törvényt hirtelen megváltoztat. (Babák Mihály: A saját törvényét!) Dehogynem, a Fidesz csinálta a nyugdíjasok esetében, és ezzel vett el tőlük annak idején nagyon sok pénzt, amit egyszeri egy összeggel adtunk vissza; ez is 50 milliárd forinttal terhelte meg abban az évben a büdzsét. A következő tétel, amiről érdemes szó lni, a szociális juttatások növelése. Ki mondaná azt, hogy nincsen szükség ezeknek a növelésére egy olyan országban, ahol még mindig nagyon sokan vannak a rendszerváltás vesztesei? De ez a tétel is mostanra már körülbelül 200 milliárd forinttal haladja meg évente a 2002ben kifizetett összeget. A következő, amit szeretnék mondani, az autópályaépítés, az idén mintegy 300 milliárd forintnyi összegbe kerül, és megint azt kell mondanom, hogy senkitől nem hallottam, hogy ne építsük az autópályákat. Még érdemes szólni az adócsökkentésről, amelyet önök ugyan mindig kétségbe vontak az előző négy évben (Domokos László: Már két perce nem beszélt az adóemelésről! - Az elnök csenget.) , ugyanakkor viszont ennek a… - na, fogok arról is, képviselő úr, ha ennyire hiányzik önnek! (Domokos László: Nagyon!) , de ennek az összértéke is 200 milliárd forinttal növeli a hiányt ahhoz képest, amennyi adót fizettünk négy évvel ezelőtt. Ha ezeket a tételeket összeadjuk, ezek összértéke mostanra már bőven meghaladja az évi 12001300 m illiárd forintot. Négy év alatt ezek folyamatosan növekedtek, összességében kitesznek 45 ezer milliárd forintot, és ehhez aztán még jönnek olyan apróbb tételek, mint a magas kamatok miatti költségvetési hiány és annak aztán a következményei a későbbiek so rán a kamatkiadásokban, a rendre elszaladó gyógyszerkassza, például a rendre elszaladó egészségügyi kassza, és így tovább, és így tovább. Azt akarom csak mondani, hogy ezeket az összegeket mi magunkra, a tízmillió magyar állampolgárra költöttük, és be kell látni, hogy ezzel a költségvetés lehetőségeit kimerítettük. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a költségvetés kiadási oldala fékezhetetlenül növekszik, és olyan mértékű lett a hiány, ami tarthatatlan, mert bizonytalanságot szül Magyarországgal, ill etve a magyar gazdasággal szemben, és ez aláássa vagy alááshatja a gazdaság stabilizálását. Ez az az indok, ami miatt lépni kell. Itt valóban elválik a felelősségünk, mert a kormánypártok felelőssége természetesen a cselekvés, az ellenzék felelőssége alter natíva felmutatása, az ellenőrzés, és így tovább, és így tovább, éppen ezért mondhat, amit akar, ezt láttuk az imént Tállai képviselő úr felszólalásában. Mi az, amit tenni lehet? Ennek nyilván három szintje van. Az egyik csoport az azonnal megteendő intézk edések köre, ebben van a kiadások csökkentése és a bevételek növelése. A második kör a különböző reformok ügye; ez az, ami aztán hosszú távra elrendezheti, hogy azok a rendszerek, amelyek most ebben a szerkezetben nehezen finanszírozhatóak, ne gyakoroljana k a későbbiek során elviselhetetlen, feszítő hatást a költségvetésre. És természetesen, ahogy ez a tegnapi vitában elhangzott, a harmadik csoport pedig az európai uniós fejlesztési források megfelelő felhasználása, hogy miközben az egyik oldalon nagyon szi gorú és következetes gazdálkodást folytatunk, aközben a másik oldalon a fejlesztési források felhasználásával elősegítsük az ország minél gyorsabb európai felzárkózását.
