Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
204 nem lehet beszámolni. Sem az elmúlt négy évben, sem az elmúlt tizenhat évben nem nyúltak hozzá ezekhez a területekhez az előző kormányok, bár látták, többnyire mindig halogatták a cselekvést. Azért mondom, hogy többnyire, mert néhány dolog azért történt. Már jóval korábban érzékeltük a feszültségeket, már jóval korábban tudatosult, hogy lépéskényszerben vagyunk, az ugyanis már egy ideje látszik, hogy ha elavult az államháztartás szerkezete, ha nem v áltoztatjuk meg azokat a bizonyos nagy elosztórendszereket, ha nem működik hatékonyan a központi államigazgatás, ha túlsúlyos az állam, ha pazarló az egészségügy, és folytathatnám tovább, akkor időről időre kiújulnak a költségvetés egyensúlyi problémái. A költségvetési hiány négyévenként meglehetősen magasra szökik, eléri, meghaladja a bruttó hazai termék 8 százalékát. Ekkor azonnali csillapításra van szükség, intézkedni kell, de ezek az intézkedések csak akkor eredményezhetnek hosszú távú gyógyulást, ha ke zeljük az alapproblémákat is. Ilyen kezelési kísérlet már több esetben történt. Az egyik legeredményesebb az 1997es nyugdíjreform, amikor az addig működő állami nyugdíjrendszer mellé bevezettük a kötelező magánnyugdíjpénztári pillért is. Azért mondom, ho gy bevezettük, mert - mint emlékezetes - akkor is szocialistaszabad demokrata koalíció irányította az országot, és vette a bátorságot, hogy hozzálásson ehhez a reformhoz, mégpedig a választások előtt egy évvel úgy, hogy az új rendszer a választások évében , 1998ban elindulhatott. Ez akkoriban Európa egyik legelőremutatóbb nyugdíjreformja volt, úgy indult, hogy lesz folytatása is. Aztán nemhogy folytatása nem lett, hanem erőteljes kísérlet történt a visszaszorítására. Gondolom, emlékeznek arra, hogy ez már nem a szocialistaszabad demokrata koalíció kormányzásának időszakában zajlott le. Szerencsére ezek a kísérletek nem jártak sikerrel, a reform jónak bizonyult, stabilan működni kezdett az új rendszer. Az azonban igaz, hogy az előző négy esztendőben szintén nem történt meg ennek a továbbvitele, a felmerülő problémák kezelése, orvoslása, az átalakítás szükséges lépései. Voltak kísérletek arra is, hogy az önkormányzati rendszert korszerűsítsük. Magyarországon ma mintegy 3200 önkormányzat működik. A rendszer ré szben struktúrájában, részben a finanszírozását tekintve jelentős átalakításra szorul, hogy ne a szervezeteket finanszírozzuk elsősorban, hanem az azok által nyújtott szolgáltatásokat. Ma ugyanis nagyon sok pénz megy el a túlburjánzott szervezeti rendszer fenntartására és kevés jut azokra a szolgáltatásokra, amiket ezek a szervezetek nyújtanak a lakosságnak, az igénybe vevőknek, a vállalkozásoknak. Eljött az idő, lépnünk kell. Ezt már tudtuk az előző négy évben is, és akkor is javasoltuk, hogy ésszerűsítsük az önkormányzati rendszert. Bár az ellenzéki képviselők jelentős része szintén látja ezeket a problémákat, akkor mégsem kaptuk meg a szükséges kétharmados támogatást. Szóval, eddig is történtek kísérletek, amelyek azonban csak részeredményeket hoztak, mos t azonban elérkeztünk arra a pontra, hogy lépnünk kell, indítani kell a reformokat. Tisztelt Képviselők! Az Új Egyensúly programja azért új egyensúlyprogram, mert reformokra alapozva kívánja hosszú távon, tartósan biztosítani az egyensúlyt. Az államháztart ás helyzetét hosszú és rövid távon egyaránt kezelni kell. Folytatni kívánjuk a gyors felzárkózást, és erre minden esélyünk meg is van. Minden lehetőség adott a tekintetben, hogy Magyarország egyre közelebb kerüljön a legfejlettebb európai országok szintjéh ez. Jó úton haladunk ebbe az irányba, és egyre közelebb kerülünk a cél megvalósításához. Jobb életet, kiszámíthatóbb jövőt és felzárkózást jelent mindenkinek ez a program. Ez az az irány, ami felé haladunk. Ha azonban a felzárkózást valami veszélyezteti, a kkor az ezzel kapcsolatos gondokat meg kell oldani. Márpedig a jelentős államháztartási hiány, az egyensúly túlzott mértékű megbomlása ilyen tényezőnek tekinthető. Felelős kormány ilyenkor veszi a bátorságot és döntéseket hoz. Nagy a felelősségünk
