Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - NÉMETH ZSOLT jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
17 program unk feltételeit teremtjük meg, mindjárt a legelső perctől. Azt tesszük, hogy az ország képes legyen befogadni e fejlesztések sokaságát, hogy az állam ebben ne akadályozó teher legyen, hanem közreműködő partner. Így áll össze az Új Magyarország programja, a kormányprogram, az államreform és a különböző közszolgáltatások reformja, valamint a pénzügyigazdasági egyensúly megteremtésének rövid távú feladata. Ez az első kérdés. A második kérdés: szükség vane, és ha igen, miért van szükség a pénzügyigazdasági e gyensúly megteremtése érdekében most lépésekre? Nem könnyű innen a szószékről és általában szóban soksok számot mondani, ezért próbálok olyan egyszerűen fogalmazni, ahogyan csak lehet, mindezzel együtt nem akadályozva azt, hogy a nézők is tudjanak bennünk et követni, de itt kénytelen vagyok egykét számot mondani. Miért kell az egyensúly érdekében lépéseket tenni? A legegyszerűbb technikai válasz nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy 2002 és 2006 között 12 ezer milliárd forinttal költöttünk többet, mint amen nyi pénzünk 2002ben azt az időszakot kivetítve rendelkezésünkre állt volna. Azaz a 2002es bázist alapul véve az azt követő időszakban összesen 12 ezer milliárd forinttal többet költöttünk. Természetesen négy év alatt. Ebből a 12 ezer milliárd forintból n agyjából 7 ezer milliárd forintnyi bevétele keletkezett az államnak, amit tudott a saját bevételeiből finanszírozni, 5 ezer milliárdot pedig hitelből finanszírozott. Az elmúlt négy évben egy rendkívül intenzív szociális igazságteremtő, szociális kiigazító és modernizációs programot hajtottunk végre. Erre ezt a bizonyos 12 ezer milliárd forintot költöttük el. Ennek valamivel több mint a felére, 7 ezer milliárdra volt kellő bevétele az államnak, 5 ezer milliárdot pedig hitelből finanszíroztunk. A hitelből tör ténő finanszírozás egy része, nagyjából 3 ezer milliárd lépést tartott a közös vagyonunk és jövedelmünk növekedésével, azaz ha nagyjából csak 3 ezer milliárd forintot vettünk volna fel hitelben, akkor Magyarországon úgy növekedett volna az államadósság, mi nt amilyen ütemben növekedtek a jövedelmeink. De mi nem 3 ezer, hanem 5 ezer milliárdot költöttünk szociális és modernizációs kérdésekre. Összességében teljesen világos, hogy ha Magyarország ezt a 12 ezer milliárdos nagy programot - amit négy év alatt megv alósítottunk, és amelynek egy részét saját bevételből, más részét pedig hitelből finanszíroztuk - továbbra is ugyanilyen tempóban folytatná, akkor újabb és újabb hiteleket kellene felvennie, ezzel viszont előbbutóbb éppen azt a programot veszélyeztetné, a mely a következő évek legfontosabb programja, az Új Magyarország fejlesztési program, mi több, egyre drágábban tudnánk finanszírozni ezt a programot, mert úgy van ezzel az ország is, mint bármelyik család, hogy ha egyre több és több hitelt vesz föl, akkor egyre drágábbá fog válni ez a hitel. Elindítottunk egy nagy tempójú felzárkózást szociális kérdésekben, egy hihetetlen nagy tempójú futást, de az is látszik, hogy ezt a tempót az ország saját bevételeiből finanszírozva egyre nehezebben viselte. Lassítani k ell a tempót. Vissza kell fogni ezt a tempót. Mikor kezdődött el ez a folyamat? Én 20022006os számokat mondok önöknek. Ez egy politikai vita, é s tudom, hogy olyan politikai vita, amely folyni fog az Országgyűlésben és az Országgyűlés falain kívül is. Hadd mondjak egyetlenegy számot azon túl is, hogy az ellenzéki fiatal demokraták által elkészíttetett Fehér könyv szerzői maguk is azt mondják, hogy nagyjából 20012002ben. Egyetlenegy számmal hadd illusztráljam talán ennek a tételnek az igazságát: 2002ben az államháztartásnak nagyjából 6800 milliárd forintnyi bevétele volt, és ennél kereken 25 százalékkal többet költöttünk már 2002ben, 1700 milliá rddal többet, összesen 8500 milliárdot. (13.50) Még mielőtt valaki azt mondaná, úgy kapásból, mert ilyenkor szoktunk kapásból válaszolni egymásnak, hogy na jó, jó, de az már 2002ben az első száz nap programja volt, igen, legyünk
