Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1460 beállította. Én azt gondolom, hogy nagyon tudatosan és bátran vállaljuk a magyar fiatalok érdekében ezt a döntést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a KDNP frakciójából. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszté nydemokrata Néppárt nevében én is a tandíjkérdéshez szeretnék hozzászólni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Házszabály! - Az elnök csenget.) Egy olyan társadalomban, amelyben a lakosság jelentős részének nincs komoly megélhetési gondja, ahol az emberek nem hónapról hónapra, kiszámítottan élnek, a hónap végén a forintokat számolva, még elfogadható lenne a tandíj vagy a képzési hozzájárulás intézménye, különösen akkor, ha volnának olyan alapítványok, amelyek segítik a szegényebb sorsú gyere kek tanulmányait. Ilyenek nincsenek, és jól tudjuk, ismerjük azokat az adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a családok jelentős része komoly megélhetési gondokkal küzd, különösen így van ez a többgyerekes családok esetében. Annak a szülőnek, akinek kéthár om, felsőoktatásban tanuló gyermeke van, megoldhatatlan a tandíj fizetése. Az, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek majd mentesülnek a tandíj fizetésétől, egyáltalán nem megnyugtató, mert a hátrányos helyzet egy definiálatlan kategória, nem tudjuk, hogy kik fognak ebben az előnyben részesülni. Teljesen bizonytalan tehát, hogy a szegény sorsú, de tehetséges gyerekek továbbtanulhatnake. A magyar szellemtörténet legnemesebb hagyományait dobjuk sutba ezáltal, amikor is komoly erőfeszítéseket tettek a magyarság n agyjai annak érdekében, hogy a szegény sorsú, tehetséges gyerekek tanulhassanak. Én a múlt héten Zamárdiban voltam a hallgatói önkormányzatok által szervezett nyári táboron, ahol sok fiatallal találkoztam. Körülbelül ötven fiatallal beszélgettem, az ötvenb ől mindössze egy volt, aki azt mondta, hogy számára nem okoz gondot, mert majd munkát vállal, és ezzel ki fogja tudni fizetni ezt a tandíjat. Mint kiderült, a fiatalember budapesti egyetemre jár, ahol még adódnak munkaalkalmak, de a vidéki egyetemekre, fői skolákra járó diákoknak még munkaalkalom sincs, hogy a tandíjukat valamilyen munkával elő tudják teremteni. De ha ezt meg is teszik, akkor nehezen egyeztethető össze a tandíj intézménye a színvonal emelésével. A diáknak az volna ideális esetben a dolga, ho gy könyvtárba járjon, tanuljon, nem pedig az, hogy munkával, sokszor éjszakai vagy hétvégi munkával próbálja megváltani tanulásának a feltételeit. Nos, mindezek tudatában a szociálisan érzékeny emberek, köztük a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, úgy gondolom, hogy jó lelkiismerettel nem szavazhatnak a tandíj intézményére, nevezzék azt akár képzési hozzájárulásnak vagy bármi másnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Újabb kétperces hozzászólás következik, megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Halljuk!) DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak megismételni tudom, az az ötven hallgató, akivel Hoffmann képviselő asszony beszélt a múl t héten (Zaj a teremben. - Az elnök csenget.) , nem fog tandíjat fizetni. Senki nem fog tandíjat fizetni, aki most egyetemi és főiskolai hallgató,
