Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1397 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ismét felhívom a felszól alók figyelmét, hogy öt perc az elhangzó napirend előtti és a válasz is. Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, kíván szintén napirend előtt szólni: “A nyári szabadság előtt” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HE RÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél hónapos ülésszak áll mögöttünk, másfél hónapot dolgoztunk, és szabadságra készülünk. A kérdés az, hogy mehetünke nyugodtan szabadságra, és kívánhatjuke a magyar polgároknak, hogy ők is tegyék ezt (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) , hiszen a megérdemelt pihenés a jól végzett munka megérdemelt jutalma. Menjenek nyugodtan, pihenjenek, ne törődjenek gondjaikkal, bajaikkal, mert amit kellett, a Magyar Országg yűlés megoldott - azt hiszem, hogy ezt jó szívvel nem mondhatjuk, és érdemes ennek a két hónapnak a mérlegét így szabadság előtt levonni. Ennek a két hónapnak az eredménye két szempontból értékelhető, az egyik formai, a másik tartalmi. Nagy kihívás volt az ország számára és a politikai elit számára, hogy vajon a választásokat követően tude stílusán, politikai modorán változtatni; vajon ki tude törni abból a rosszul értelmezett kormányzati és ellenzéki szerepből, aminek olyan eredményei vannak, mint a Fide sz esetében a 146 : 3. Hát a kormány nem tudott változtatni, az ellenzéki javaslatoknak a töredékét sem vette figyelembe. Ha az MDFre vetítem ugyanezt, akkor ez körülbelül 50 : 0. (Taps a Fidesz soraiban.) Ugyanott tartunk, ahol tartottunk az előző ciklus közepén, aztán a háromnegyedén, aztán a végén. Tehát változás e téren nem történt. S akkor nézzük meg, mi történt tartalmi vonatkozásban, hogy élték meg az állampolgárok ezt az elmúlt két hónapot, mehetneke nyugodtan szabadságra. Ezt úgy élték meg, hogy 24 adótörvényt sikerült módosítania a Magyar Országgyűlésnek, ebből 21 régi, csak szigorítás, és 3 új, tehát az adóterhek jelentősen nőttek. Ez azt jelenti, hogy ahogy ezek hatályba lépnek, ebben az országban tulajdonképpen nem lesz az életnek olyan terüle te, ahol ne kerülne minden többe, nem lesz olyan területe, ahol ne élnének rosszabbul a népek, mint annak előtte. (14.20) És az ígéretekkel szemben hogyan valósítja meg a kormány azt, hogy 1350 milliárddal akarja a költségvetés pozícióját javítani? Úgy, ho gy 92 százalékban ez adóemelésekből és bevételnövekedésből áll, és mindösszesen 8 százaléknyi a megtakarítás. Ezek lennének a reformok? Vagy érdemes volt különválasztani a megszorításokat és külön tárgyalni majd a reformokról, amelyek szükségszerűen újra m egszorításokat fognak tartalmazni? Elvették a kedvét, az optimizmusát annak a népnek, amelyikre ez ráfért volna. Elvették, hiszen ha együtt tárgyaljuk a megszorító intézkedéseket a reform egyes elemeivel, és a kettőt össze lehet kötni, akkor pontosan lehet tudni, hogy minek mi az ára és mi a következménye. Ma nincs olyan ember Magyarországon, talán a kormány tagjai vannak abban a helyzetben, hogy meg tudják mondani, hogy vajon néhány hónap múlva, fél év múlva, egy esztendő múlva melyik társadalmi csoport, m elyik társadalmi réteg fogja úgy érezni, hogy az ő pozíciója javult. Ha valakinek ezt kellene érezni, akkor ezek a vállalkozók lennének, hiszen ők lennének a gazdaság motorjai, az ő versenypozícióikat kellett volna javítani, de ez elmaradt. Hozzá kell tenn i, hogy a szabadság ideje magában foglalja azt a 35 napot, ami előttünk áll, hogy az egyik legnehezebb feladatot teljesítsük; azt, amit már két ízben nem sikerült: a konvergenciaprogram elfogadtatását az Európai Unióval. Harmincöt nap, még kimondani is ije sztő, hiszen ennyi idő alatt kell produkálni valami olyat, ami valóban reformokat tartalmaz.
