Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1391 egészségügyi rendszer átalakításának végén Magyarországon azt érezhesse soksok millió, hogy amit fizetett vagy adófizetőként, vagy járulékfizetőként, azért ő cserébe méltányos, tisztességes ellátást kapott, nem érte őt igazságtalanság, és az egészségügy egész rendszeréből kiderült, hogy róla, a szolgáltatást megkapóról szól minden, az ő érdekeire tekintettel van felépítve az egészségügy, nem pedig valamilyen más ködös célra, és igen, büszke polgárként tud viselke dni ebben a helyzetben is, nem pedig alázatoskodó betegként. Nagyon összetett és bonyolult, amikor finanszírozási, szerkezeti és egyéb más kérdések sokaságáról beszélünk, amelyekhez való hozzányúlás egyébként konfliktusos, sokfajta érdeket ér, ennek a végé n, soksok átalakítás végén meglátni, hogy miért szól ez végeredményben valamennyiünkről. Ha igaz az, hogy Magyarországon az emberek nagy sokasága azt mondja, hogy a legfontosabb értékek között az első háromban tudjuk, hogy általában az egészség van ott, a ztán a munkahely kérdése, és a harmadikban már többfajta dolog vitatkozik egymással, és azt is tudjuk, hogy az egészségüggyel kapcsolatos elégedettség rendkívül változó, hogy mást ne mondjak, akkor nyilván az a felelős politikus dolga, hogy megpróbálja a m űködő rendszereket átalakítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Amit elkezdtünk 2005 nyár elején a száz lépés programjában, a 21 egészségügyi lépést, az egészségügyi reform előszobá ja volt - mindig ezt mondtuk. Most is ezt mondom. Olyan, egyébként bonyolultnak tűnő technikai kérdésekkel foglalkoztunk, mint az egyéni számlák bevezetése. Kell ez ahhoz, hogy a végén ebből felelős viszonyok jöjjenek létre? Igen, kell. Hogy egyébként ezt senki nem látta, hogy a háttérben mi zajlik? Ez is igaz. Január 1jétől működnek az egyéni számlák; fontos, elengedhetetlen előfeltétel. Megtehette volna bárki más is az elmúlt 16 évben - mi tettük meg. Csáky képviselő úr vitatja a számokat. Mondom neki, h ogy a 2004. évi OECDjelentés számait mondtam, amely szerint Magyarországon összesen - nagyjából fejből mondom a számot - száz forintból összesen a köz- és magánköltés, magánkiadás 8,2 százalék, valamennyi visegrádi ország ennél kevesebb. Dánia a mi nagysá grendünk, 8,5 - ha fejből jól mondom. Itt tartunk ma. Nagyjából annyit költünk az egészségügyünkre ilyenolyan módon, legálisan meg féllegálisan, mint amennyit Európa velünk összességében összevethető fejlettségű egyéb országai, az elégedetlenségünk meg na gyobb. Ráadásul mi aztán egyszer tényleg kipróbáltuk 2002ben, hogy csak úgy többet tettünk ebbe a rendszerbe, emlékeznek rá, döntően béremelés formájában. Nem nőtt az elégedettség. Az természetes, hogy egy rövid ideig orvosok, nővérek elégedettebbek volta k, meg is érdemelték a pénzt - erről aztán végképp szó nincsen, nehogy valaki félreértse. De azt jól látjuk, hogy ebből önmagában jobb egészségügy nincs. Eddig én, őszintén szólva, csak azt hallottam, időnként gúnyos, időnként cinikus szavakkal, hogy miért nem jó mindaz, amerre keressük az utat, nem az a Zöld könyv, képviselő úr, hála istennek, magam sem vállalnám azt Zöld könyvként. Az a Zöld könyvről egyébként tartott valamelyik prezentációnak valamelyik változata, amit ön lát. A Zöld könyvet, az egészség ügy átalakításával kapcsolatos dilemmákat és javaslatokat a kormány reményeim szerint az e heti ülését követően fogja nyilvánosságra hozni. Azt kell önnek mondjam, nemcsak az egészségügyben, hanem a közigazgatás egészének átalakításában, ahol elkezdtük már a kormány megalakítása előtt a konzultációt az ellenzékkel, nagyon nyögvenyelősen ment előre a dolog, mert fontosabb volt, hogy hány tudósító van a konzultáción, mint hogy miről tárgyalunk, aztán mihelyst a parlamentig sikerült elhozni a javaslatokat, val óban csak egyetlenegy válasz volt a közigazgatás átalakítására, hogy nem, nem, nem és nem. Ez nem egyszerűen pénzkérdés így sem, még akkor sem, ha a közigazgatás átalakításával nagyjából százmilliárd forintot lehetne megtakarítani. Százmilliárdot, az nagyo n
