Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Kiss Attila (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Magánbűnök, közerkölcsök” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1310 szemben. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntesse fel. De ezt a természetet jól el kell titkolnia, és nagy szenteskedőnek és színlelőnek kell lennie.” Miniszterelnök úr, mit s zól? Ha nagy szellemek találkoznak! Milyen különös a hasonlóság! Ön Machiavellitől tanulta a politikát, vagy önmagától jött rá ezekre a kérdésekre? Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tudja mi a baj? Az, hogy ön nem tanácsadó, hanem ön a Magyar Köztársaság miniszt erelnöke, és az óriási baj, ha az ország miniszterelnöke így gondolkodik a magyar választókról, a magyar emberekről. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Machiavelli szellemét megidézve, kérem, segítsen eldönteni nekünk, hogy a következőkben idézett kijelentései a politikai vagy az egyszerű, hétköznapi erkölcsi hazugságok kategóriájába tartoznak. Az MSZP egyik tavalyi választmányi ülésén azt mondta - idézem : “Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni.” Ezzel szemben a Gyurc sánycsomagban az áll, hogy a gáz fogyasztói ára átlagosan 30 százalékkal emelkedik. Miniszterelnök úr, ez politikai hazugság, vagy egy egyszerű, hétköznapi hazugság? A kampányban ön úgy fogalmazott, hogy a költségvetés köszöni szépen, jól van, és csak az a kérdés, hogy milyen mértékű legyen az adócsökkentés - ezt ön nyilatkozta. Ehhez képest a Gyurcsánycsomagban a döntések 90 százaléka szimpla adóemelést jelent. Ön szerint, miniszterelnök úr, ez politikai hazugság, vagy csak egy egyszerű, hétköznapi hazug ság? Miniszterelnök úr, kérem, szedje össze bátorságát, és beszéljen végre őszintén! Vagy, ha nem is mer kiállni a választók elé, és beismerni, hogy nem tisztelte meg őket azzal, hogy kibontsa hazugságainak minden részletét, akkor legalább nekünk, képvisel őknek itt a teremben jelezze valamilyen módon, hogy figyeljetek, most nem mondok igazat, most csak színlelek; tudja, mint a sportolók szokták, egy kézjelzéssel, egy huncut kacsintással vagy egy széles gyurcsányi szenteskedő mosollyal. Kérdezem minisztereln ök úrtól: honnan fogjuk tudni ezután, hogy mikor mond igazat, és mikor hazudik, mikor bontja ki a hazugság minden részletét, és hogy a választók mikor tudhatják meg, hogy mi az igazság? A választások után mindig, vagy most már akkor sem? Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Képviselő Úr! Igazán remek kis olvas ónaplót tárt itt elénk Machiavelliből. Köszönjük szépen, megpróbáljuk majd hasznosítani mindazt, amit itt a figyelmünkbe ajánlott, de leginkább talán válaszolnék felhívására, hogy tudniillik beszéljünk egyenesen és őszintén. Azt tettük eddig is, hát folyta ssuk akkor ezt, képviselő úr! (Felzúdulás, derültség és közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban. - Az elnök csenget.) Nyilvánvalóan mint egy önmagát polgárinak mondó párt képviselője, ön is azt gondolja, hogy Magyarország sikere arra épülhet, ami polgá rai tehetségében, szorgalmában van ott. Nyilván ön is úgy gondolja, hogy közös társadalminemzeti életünk középpontjában mindaz a fajta erőfeszítés van, amit tehetségében, hivatásában bízó magyar ember megtesz. Nyilván ön is erre gondol. Én is erre gondolo k. Arra gondolok, hogy Magyarország abból lesz majd nagy, amit nagyon sokan, milliók, képesek lesznek itt megtenni, és ebben a feladatban a magyar kormányoknak, a mindenkori magyar kormányoknak az a feladata, hogy lehetőséget teremtsen
