Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Manninger Jenő (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Csapás a vasútra, csapás a vidéki Magyarországra. Miért e megszüntetés a korábban beígért fejlesztések helyett?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
1301 Manninger Jenő (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Csapás a vasútra, csapás a vidéki Magyarországra. Miért e megszüntetés a korábban beígért fejlesztések helyett?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Manninger Jenő, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: “Csapás a vasútra, csapás a vidéki Magyarországra. Miért e megszüntetés a korábban beígért fejlesztések helyett?” címmel. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy az ön interpellációjára a fela dat- és hatáskörrel rendelkező Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úr válaszol. Öné a szó, képviselő úr. MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ön az elmúlt napokban bejelentette, hogy 942 kilométer vasútvonalat zárnak be, ahogy ön mondta, a vasútvonalon megszüntetik a személyforgalmat az ön által képviselt reform címszava alatt. A bejelentés indokaként az szerepel, hogy ezzel évente - az önök számításai szerint - 6 milliárd forintot takarítanak meg, vagyis ennyivel csökken a MÁV vesztesége. Ön bizonyára tudja, hogy a MÁV éves vesztesége 80 milliárd forintra nőtt az önök kormányzása alatt. Ez bizony elég kétes eredmény, de ehhez önök kétségtelenül értenek: a veszteség és a hiány növeléséhez. Ezek szeri nt önök a vasút megszüntetésével, ha a 80 milliárd forinthoz arányítunk, még saját számításaik szerint is csak a veszteségnek egy töredékét, az éves veszteségnek még 8 százalékát sem szüntetik meg. A választási program során önök a következő hét évet a vas útfejlesztés évének nevezték, melynek érdekében azt mondták: 870 milliárd forintot kívánnak fordítani a vasút fejlesztésére. Már megszoktuk, hogy a kampányban elmondottakkal homlokegyenest ellentétes programot hajtanak végre, ez az ellentét azonban mégis m ellbevágó. A 942 kilométer halálra ítélt vasútvonal zömmel olyan periférián található, ahol egyébként is a települések hátrányos helyzetűek. Ilyenek például az Ormánság, DélBékés, ÉszakBorsod, Ipolyság. Azt is megtudtuk időközben, hogy a miniszter úr még a MÁV vezetőivel, sőt az érdekszervezetekkel sem egyeztetett a bejelentés előtt, nem is beszélve az érintett önkormányzatokról. Úgy gondolom - és ebből az intézkedéssorozatból és az egyeztetés elmaradásából is látszik , ez a lépés része a vidékellenes st ratégiának, része annak a folyamatnak, amelynek során először postahivatalokat, majd iskolákat, egyéb intézményeket, most pedig legújabban még a polgármesteri hivatalokat is el kívánják vonni a falutól. Az önök kormánya a megszüntetést, a bezárást, a rombo lást képviseli, szemben a polgári kormánnyal, amely például sok évtized után új vasútvonalat épített, összekötve Magyarországot és Szlovéniát. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztában van ön azzal, hogy a vasútvonalak megszüntetése sokkal több kárt okoz a vidéki e mberek életében, mint az említett kalkulált 6 milliárd forintos veszteség? Ebből ráadásul le kell vonni az autóbusszal biztosított közlekedés költségeit, feltéve persze, ha egyáltalán biztosítani akarják az érintett területek elérhetőségét. A legnagyobb hi ba azonban a stratégiai. Szabade a vasútvonalakat és a magyar vidéket visszafejleszteni? Szabade például
