Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1229 bírva az önkormányzati érdekszövetségek meghatározó többségének egyetértését, joggal bízhattunk ebben. Kezemben egy hosszú, többoldalas miniszteri zárszó előzete s szövegjavaslata van. Le is teszem, mert kár elmondani, felesleges elmondani. Az egyik szemem sír, a másik pedig egyenesen zokog. A mai napon ellenzéki hozzászólás nélkül, a törvényjavaslatot támogatva pedig egy darab módosító indítvány benyújtása nélkül fog szavazni a tisztelt Ház egy olyan korszakalkotó reformcsomagról, amely gyökeresen változtathatta volna meg a magyar közigazgatás rendszerét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bízunk a kormányban!) (10.10) A főpolgármester úr ugyanezt húzta alá a fővá ros szemszögéből, de akik itt vagyunk a Ház padsoraiban, kiki vidéki képviselőként, polgármesterként, listás vagy egyéni parlamenti képviselőként tudna arról mesélni, hogy mennyi napi problémával jár a magyar közigazgatás elmúlt 16 évben kialakult rendsze rének kuszasága, sokszor bonyolultsága, és mennyivel hatékonyabban is lehetne ezt működtetni, ha tudnánk - mert akarni akarjuk, ezt önök is elmondták számtalanszor. (Babák Mihály közbeszól.) Mi javaslatot is tettünk arra, hogy miképpen kelle ne. Az egy dolog, hogy önök még javaslatot se tettek. De hogy egy kicsit messzebbről indítsak, ön, képviselő úr, ugyanúgy, mint én, amikor kilépünk ebből a Házból, állampolgárokká válunk. Állampolgárok leszünk, akiknek vannak gyermekei, vannak szülei, vann ak szomszédai, vannak aprócseprő vagy éppen nagyon fontos ügyei, amiket el kellene intézni a magyar közigazgatásban. Keressük a helyi önkormányzatunkat, keressük az önkormányzat mögötti hivatalt, szeretnénk megtalálni, hogy az állam és az önkormányzat a m i adóforintjainkból miképpen fog a leghatékonyabb szolgáltatást nyújtani akár egy települési iskolafejlesztéshez, akár egy bekötőút megépítéséhez vagy éppen saját személyes problémánk, egy egyszerű okmányügy elintézéséhez. Na jó, működik, működött az elmúl t 16 évben is a magyar állam, a közigazgatás és az önkormányzatok mögötti hivatali rendszer. Működhet ez még így a következő kétszáz évben is. De nem akarjuk hatékonyabbá tenni? Önök nem akarnak, képviselő úr… (Babák Mihály a páholyban ülőkkel konzultál.) Képviselő úr, elnézést… Babák úr, bocsánat, csak az előbb közbeszólt, és próbálok önnek is válaszolni, hiszen ön ráadásul önkormányzati emberként pontosan tudja, hogy mennyivel hatékonyabbá is lehetne tenni mindazt a szolgáltatást, amit nekünk kötelezettsé günk ellátni. Tegnap az alkotmány módosításának végszavazásakor arra derült fény, hogy az ellenzék nem adja támogatását ahhoz, hogy egy modernebb, korszerűbb közigazgatással léphessünk a jövőbe. Én mindenesetre most zárszóként szeretném megköszönni az éppe n Babák úr mögött a páholyban helyet foglaló minisztériumi kollégáknak, akik nem politikusok, hanem köztisztviselők, szakemberek, akik nem is egykét hete, hanem hosszú évek óta készülnek arra, hogy egy mostani törvényjavaslatot, egy módosító csomagot a pa rlament komoly vitában fog majd megvitatni és aztán elfogadni vagy elutasítani. Én köszönöm Bujdosó szakállamtitkár úrnak és csapatának, hogy akkor is, ha már látszott egy ideje, hogy nem kapunk támogatást, politikai okokból nem kapunk támogatást az ellenz éktől, ennek ellenére a szakmai érdekszövetségekkel, a tudományosszakmai fórumokkal szorgalmasan és minden javaslatot beépítve végigtárgyalták a javaslatot ahhoz, hogy ez az Országgyűlés elé kerülhessen: decentralizáció, hatékonyság, költségtakarékos közi gazgatás, leginkább egy magasabb szintű közszolgáltatás. A vitában az elmúlt egykét hétben hallhattunk történelmi elemzéseket, az uniós és a hazai gyakorlat összehasonlítását, kormánypárti padsorokból nemcsak főpolgármester úr, hanem társa
