Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ):
1227 Va ne valaki tehát, aki az első vitaszakaszhoz kíván hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Akkor az első vitaszakaszt lezárom. Most pedig megnyitom a részletes vita második szakaszát, ami az ajánlás 520. pontjaira vonatkozik, és e tekint etben egy felszólaló biztosan lesz, Demszky Gábor képviselő urat illeti a szó, és kérem, hogy aki ehhez a második vitaszakaszhoz kíván majd szólni, gombnyomással, vagy ha nem működik a gépe, akkor kézfelemeléssel jelezze. Képviselő úr, öné a szó. DR. DEMSZ KY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Felszólalásomat mementónak szánom. Meggyőződésem, hogy tegnap az Országgyűlés történelmi lehetőséget szalasztott el akkor, amikor a regionális szabályozás ügyét nem emelte alkotmányos szintre. Engedjék meg , hogy felszólalásomban egy kicsit visszatekintsek, visszanyúljak egészen 1990ig. 1990ben a rendszerváltással egyidejűleg a történelmi inga a szélsőséges centralizáció irányából kilengett Magyarországon is és a többi volt szovjet blokkhoz tartozó országb an is a szélsőséges decentralizáció irányába. 1500 tanács helyett létrehoztunk 3200 önkormányzatot, Budapesten pedig 23 kerületi önkormányzatot és a fővárosi önkormányzatot. Természetesen a 3200 önkormányzat képviselőinek a száma tekintetében is azonnal eu rópai rekordokat ért el Magyarország, és létrehoztunk egy olyan rendszert, amelyben a középszintet már eleve meggyengítettük; a megyéket kiürítettük, a magyarországi megyéket lényegében intézményfenntartói szerepkörre szorítottuk. Ez azt jelenti, hogy a 32 00 magyarországi önkormányzat, 23 kerületi és a fővárosi önkormányzat és az állami szint között nincs erős egység, olyan egység, amely képes lenne a regionális területszervezési, területfejlesztési szerepkörnek a betöltésére. Ez a probléma azóta is fennáll , egyetlen lényeges korrekció történt: a kistérségi társulásokkal létrehoztunk alacsony szinten egy olyan szervezeti formát, amely bizonyos koordinációs feladatok végrehajtására alkalmas. (Babák Mihály: Ennek mindig volt törvényi feltétele.) Most alkalom, lehetőség nyílott volna arra, hogy versenyképes, Európában versenyképes régiókat hozzunk létre Magyarországon, és ezt a lehetőséget szalasztottuk el. Az optimális méret a milliós lélekszám fölötti és megfelelő területi nagysággal rendelkező régió, amely ké pes felvenni a versenyt minden tekintetben például az alsóausztriai, a lyoni vagy a lillei európai régiókkal, amelyek regionális rendszerben kitűnő eredményeket értek el az elmúlt évtizedekben. Ezt a lehetőséget sajnos elszalasztottuk, ugyanakkor az önko rmányzati törvényben újra felmerülnek ezek a szabályozási kérdések, és ezért szólok most hozzá. Egyetlen fontos kérdéskörre szorítkoznék a következő néhány percben, ez pedig a központi régió kérdése. A központi régiót, tisztelt képviselőtársaim, nem szabad , történelmi bűn, történelmi vétek kettészakítani. Nem szabad gyűrűrégiót létrehozni Budapest körül, amelyik verseng Budapesttel. Hadd mondjak néhány érvet ezzel kapcsolatosan. A budapesti kórházak betegeinek 60 százaléka Pest megyéből kerül ki. A fővárosi iskolák tanulóinak 26 százaléka a megyéből jár be nap mint nap Budapestre. Budapest közlekedési rendszere - nem kell azoknak mondjam, akik itt vagy az agglomerációban élnek - nagyonnagyon szorosan összefügg, azt lehet mondani, organikusan összenőtt az ag glomeráció közlekedési és tömegközlekedési rendszerével. HÉVvonalak, autóbuszvonalak lépik át Budapest határait. Nem lehet optimálisan szervezni az agglomeráció nélkül Budapest közlekedését és az agglomeráció közlekedését. Pénz felhasználása, bevételek op timalizálása, bevételek optimális felhasználása szempontjából is a megfelelő területi egység, a központi régió megfelelő területi egysége Budapest és az agglomeráció. Ez azt jelenti, hogy Budapest és 76 település.
